Napi vicces párbeszédek, novellák, kisregények a menüben!

Szervusztok! A nevem Mandy Kristóf. Ezen a weboldalamon sok írásomat ingyenesen teszem közzé. Rövid történetek, novellák, sőt teljes kisregények is felkerülnek. Romantika, kaland, fantasy minden mennyiségben! Nézz be naponta! Érdemes! Jó szórakozást kívánok az olvasáshoz! (Kérdésed, kérésed van? Megtalálsz a Facebook-on, de írhatsz emailt is: info@regenyeim.hu)

Újdonság!

Vásárolj könyvet Egyszerűen!

Az október 13-ai NYEREMÉNYJÁTÉK NYERTESE:
Dorina Kiss
Gratulálunk!
(A Nyertest privátban már értesítettem.)


A Nyertes a Végzetes átváltozás című regényemet választotta!


Ha itt feliratkozol, titkos linkeket is küldök, olyan történetekkel, melyeket nem olvashat akárki!

Ha kérdésed van vagy nem tudsz regizni, írj:
info@regenyeim.hu
 

Vezetékneved:
Keresztneved:
*Email Címed:

* Az adataidat harmadik félnek nem adom ki. Időnként értesítelek az új történetekről (novellák, kisregények, regények), lehetőségekről, akciókról, különleges ajándékaimról, meglepetéseimről.

A megrendelés részleteiért kattints a képekre!


Gördíts lentebb az új posztokért!


Rövid sztory-k

Minden nap kerül fel valami új!

Rövid történetek
Teljes kisregények ingyen!

A menüpontok közt számozva találod!


Rendelhető könyvek

Kattint a képekre!

Írj, ha érdekel: info@regenyeim.hu


One thought on “Napi vicces párbeszédek, novellák, kisregények a menüben!”

  1. JÖN!
    Nem sokkal később nagy erejű robbanás döntötte be az egyik falat. A lány ösztönösen a gyermekek fölé hajolt, hogy testével védje őket. Azonnal tudta, nem szabad maradniuk, bármi is volt a parancs és bármit is szól majd a király, amikor visszatér, hiszen csak egyetlen módon mentheti meg a gyermekeket. Lidaster nevét kiáltotta és a lidérc a hívásra már ott is termett.
    – Vigyen ki minket innét!
    – De hová?
    – Bárhová!
    – De csak olyan helyre vihetem, ahol már járt és én is jártam.
    – Akkor vigyen minket oda, ahol először találkoztunk! – adta ki az utasítást a lány, miközben sietve a karjába vette a két gyermeket. Lidaster, a lidérc átnyalábolta őket és már el is tűntek.
    Hajnalodott éppen a rét felett, amikor megérkeztek. Csípős hideg lepte be dérrel a tájat. A leány ekkor vette észre, hogy mezítláb áll a nedves fűben. Lenge hálóingén átfújt a hideg szél. Lidaster azonnal reájuk borította köpönyegét, de tudta, ez se lesz elegendő.
    – Hozzak valami cipőt, ruhát? – kérdezte, mert magától nem tehette meg.
    – Nem! Ne hagyjon magamra! – ijedt meg a lány.
    – Így viszont meg fognak fázni.
    – A kicsikkel minden rendben lesz, őket védi a pólya és a plédjüket is hoztam.
    – Akkor keressünk valami menedéket gyorsan. – javasolta Lidaster, a lidérc, majd karjaiba kapta a lányt, aki magához szorította a gyermekeket és nagy léptekkel megindult velük az erdő széle mentén. A lány ekkor vette észre először, hogy a férfi teste milyen forró. Sokkal forróbb volt, mint egy átlagos emberé. Forró volt, de még éppen kellemes. Jólesett neki, hogy a karjaiban tartja. Felnézett az arcára és a hálán kívül egy pillanatra valami más érzés is átsuhant szívén, ahogy nyugodt arcvonásaira tekintett a hajnali derengésben.

    /A tüzes lidérc – részlet/

Comments are closed.