Napi vicces párbeszédek, napi novellák a menüben!


INGYENES történetek minden nap!
Romantikus, vicces, elgondolkodtató és kalandos novellák, mesék, történetek,
úti élményeimen alapuló kalandregények,
és egy MONUMENTÁLIS, igen sok kötetből álló fantasy-regénysorozat!

Ha feliratkozol, az újdonságokról is értesülhetsz!
Ha kérdésed van vagy nem tudsz regizni, írj:
info@regenyeim.hu
 
 

Vezetékneved:
Keresztneved:
*Email Címed:

* Az adataidat harmadik félnek nem adom ki. Időnként értesítelek az új történetekről (novellák, kisregények, regények), lehetőségekről, akciókról, különleges ajándékaimról, meglepetéseimről.

A megrendelés részleteiért kattints a képekre!


Gördíts lentebb az új posztokért!


Rövid sztory-k

Minden nap kerül fel valami új!

Rövid történetek
Teljes kisregények ingyen!

A menüpontok közt számozva találod!


Rendelhető könyvek

Kattint a képekre!

Írj, ha érdekel: info@regenyeim.hu


One thought on “Napi vicces párbeszédek, napi novellák a menüben!”

  1. JÖN!
    Nem sokkal később nagy erejű robbanás döntötte be az egyik falat. A lány ösztönösen a gyermekek fölé hajolt, hogy testével védje őket. Azonnal tudta, nem szabad maradniuk, bármi is volt a parancs és bármit is szól majd a király, amikor visszatér, hiszen csak egyetlen módon mentheti meg a gyermekeket. Lidaster nevét kiáltotta és a lidérc a hívásra már ott is termett.
    – Vigyen ki minket innét!
    – De hová?
    – Bárhová!
    – De csak olyan helyre vihetem, ahol már járt és én is jártam.
    – Akkor vigyen minket oda, ahol először találkoztunk! – adta ki az utasítást a lány, miközben sietve a karjába vette a két gyermeket. Lidaster, a lidérc átnyalábolta őket és már el is tűntek.
    Hajnalodott éppen a rét felett, amikor megérkeztek. Csípős hideg lepte be dérrel a tájat. A leány ekkor vette észre, hogy mezítláb áll a nedves fűben. Lenge hálóingén átfújt a hideg szél. Lidaster azonnal reájuk borította köpönyegét, de tudta, ez se lesz elegendő.
    – Hozzak valami cipőt, ruhát? – kérdezte, mert magától nem tehette meg.
    – Nem! Ne hagyjon magamra! – ijedt meg a lány.
    – Így viszont meg fognak fázni.
    – A kicsikkel minden rendben lesz, őket védi a pólya és a plédjüket is hoztam.
    – Akkor keressünk valami menedéket gyorsan. – javasolta Lidaster, a lidérc, majd karjaiba kapta a lányt, aki magához szorította a gyermekeket és nagy léptekkel megindult velük az erdő széle mentén. A lány ekkor vette észre először, hogy a férfi teste milyen forró. Sokkal forróbb volt, mint egy átlagos emberé. Forró volt, de még éppen kellemes. Jólesett neki, hogy a karjaiban tartja. Felnézett az arcára és a hálán kívül egy pillanatra valami más érzés is átsuhant szívén, ahogy nyugodt arcvonásaira tekintett a hajnali derengésben.

    /A tüzes lidérc – részlet/

Comments are closed.