blog

Blog2 – Két éve 3 hónapja

Réges-régen írtam néhány történetet. Novellákat, regényeket és egy komplett fantasy világot alkottam meg összefüggésekkel, fordulatokkal telve üres perceimben, óráimban, miközben utaztam, sorban álltam, aludtam. Történeteim másik részét a való életből, a velem megtörtént eseményekből, például stoppos kalandjaimból merítettem. Egyszer még Ukrajnán, Moldávián át Transznyisztrián keresztül Odesszáig is elmentem pár ezer Forinttal a zsebemben, kölcsönsátorral és hátizsákkal, csak hogy bestsellert tudjak írni. A regény meg is született, de a kiadókig nem jutott el. Annak idején egyszer körbejártam a kiadókat a könyvhéten. Többen is jelezték, hogy érdekelné őket, kaptam sok email címet, de végül nem indultam neki az útnak, mivel azt mondták, hogy a nagy kiadóknál éveket kell várni, a kis kiadóknál pedig pénz kellene, tehát meg kéne finanszíroznom, röviden esélytelen. Elhittem. Így aztán akkoriban ez zsákutcának tűnt. Nem foglalkoztam többet a kiadás témájával, de közben a történeteim továbbgyűrűztek, újabb és újabb kötetek készültek, persze idő hiányában még csak a fejemben. Úgy véltem, időpazarlás lenne írni. Küzdenem kellett, élnem az életemet.

Pedig volt olyan kiadó is, aki szerződést is küldött. Éppen a napokban találtam rá erre a papírra a bőröndöm mélyén. Újraolvastam. Még szerencse, hogy nem írtam alá. Elmeséljem miért?

Kérlek, csillagozzátok ezt a posztot, ha olvastátok és érdekel a folytatás. Köszönöm.
Holnap mesélek tovább.