Első kiadás – Az el NEM lopott gyémánt

Ezen az oldalon az alábbiakat találod:

  1. Borító és fülszöveg
  2. Miről szól?
  3. Tájékoztató
  4. A megrendelés lépései
  5. Adatok az utaláshoz

1. Borító és fülszöveg:

2. Miről szól?

Részlet:
“Miközben éledezett, lassan eljutott tudatáig a gyomrában kavargó vihar érzete. Sötét, émelyítő éjszaka vette körül. Szemét kinyitva nem látott mást, csak a végtelenbe nyúló sötétséget. Mielőtt még teljesen eszméletéhez tért volna, ösztönösen el is hányta magát, majd minden erejét összeszedve megpróbált feltápászkodni, de sikertelen. A végtelenbe nyúló tér látszat volt csupán. Riadtan eszmélt rá az őt körülvevő gyilkos nejlonra. “Állj! Nyugalom!” – intette le magát sietve, miközben mozdulatlanná dermedt. “Hol vagyok? Mi történt?” Cikáztak villámsebesen rémült gondolatai, majd hirtelen átvillant elméjén egy hullazsák képe. “Nem! Az lehetetlen! Hé! Nyugalom!” Igen, tudta, mindennél fontosabb e percekben a nyugalom. Hirtelen mégis elöntötte a veríték. Bármilyen Halált szívesebben vett volna… Pánikszerűen kapott lélegzet után. Fülledt, émelyítő levegőtlenség áramlott tüdejébe. Önnön vérének tócsájában hevert és a vas illata bódító rémülettel járta át minden sejtjét.”
Részlet:
“– De hát, mit tettél? – kérdezte a lány.
Martin acélkék tekintetét elvezette a távolba. A kertben virágzó gyümölcsfák leveleivel játszott a szél. Méhek döngték körül a nyíló virágokat. A fiú nézte a kertet, mely maga volt az éden, de képzeletében múltjának poklát, vért, Halált, küzdelmet és fegyvereket látott. Nem felelt.”
Részlet:
“A fiú arca nyugodt volt és elszánt.
– Csomagolj! – vetette oda.
– Hová megyünk? – pattant fel a lány, letörölve könnyeit.
– Útközben elmondom. Most nem érünk rá.
Azzal előkapott két kisebb bőröndöt. Egyiket felesége elé, az ágyra hajította.
– Csak a legszükségesebbeket. – rendelkezett és a sajátjába már el is kezdte behajigálni a holmijait. Sietve pakolt, miközben gyorsan taxit hívott. Negyedóra se telt el, már útra készen álltak.
– Martin! – suttogta átölelve a lány. – Kérlek, mondd el, miért ez az egész! Mit tettél, hogy ez az ember fenyegetőzik?
– Ez nem pusztán fenyegetőzés. – csúszott ki a fiú száján a meggondolatlan szó. Izabell meglepve húzódott hátrébb, feltekintve arcára. A fiú még mindig holtsápadt volt, de rideg, mint egy márványszobor.
– Akkor mi? – kérdezte a lány.
Martin nem felelt azonnal. Látszott rajta, már bánja, hogy ennyit is mondott. A lány, kérdőn nézett rá.
– Családi ügy. – felelte zavartan. – Megoldom.
– Martin! – kiáltott fel erre Izabell. – Tán elfeledted?! Esküvő… míg a Halál el nem választ… mondd, rémlik valami? Igaz, még csak egy hónapja van, de azért én már a családhoz tartozom.”
Részlet:
“Nyikoláj sietve futott le a mozgólépcsőn. Tudta, most az a legfontosabb, hogy lerázza azt, aki esetleg követi. Egy ideig gyorsan váltogatva a járműveket, ide-oda utazgatott a városban, hol a föld alatt, hol a felszínen. Időnként megkerült egy-egy épületet, olyan helyen, ahol kevesen jártak, hogy megfigyelhesse követi-e valaki. Miután megbizonyosodott arról, hogy senki nincs a nyomában, megállt egy percre és elgondolkozott. Hová mehetne? Kitől kérhetne segítséget?”

Érdekel? Írj: info@regenyeim.hu

 


3. Tájékoztató:

Kedves olvasóim! A regényem már rendelhető.
– Már jelezhetitek, ha kértek!
Szeretnél Te is egy dedikált példányt?
– Írj a Facebook-on vagy email-ben!

E-mail: info@regenyeim.hu

– Előre utalás esetén nincs postaköltség!
A regényem ára így mindössze 2970 Ft lesz! (kétezer-kilencszázhetven)

Érdekel? Írj: info@regenyeim.hu


4. A megrendelés lépései:


1. Már lehet jelezni, ha kérsz egy dedikált példányt!
2. Ezt követően az alábbi bankszámlára vagy címre bármikor tudsz utalni. (2970 Ft)

3. Ne feledd el megírni a címed, ahova a regényt postázhatom!

Figyelem: A rendeléseket az összegek beérkezési sorrendjében teljesítem!
Kérem, hogy utaláskor a megjegyzésbe írd be a neved, hogy azonosítani tudjalak!
A számlát a könyvvel együtt küldöm.

Megjegyzésbe írd: KALAND + NEVED

Ha kérdésed van, email-ben vagy Facebook-on bármikor kérdezhetsz!
Ne feledd el megadni a neved és megírni a címed, ahova a regényt postázhatom!

Érdekel? Írj: info@regenyeim.hu


5. Adatok, ahová a pénzt küldheted:


Részletek:
“Társával együtt, még a hajnali szürkület előtt elérte a folyót, és megállt a parti fák rejtekében. Gépiesen szállt ki a kocsiból, hogy miként egy jó pribék, tegye a dolgát. Pável, ki egészen addig szótlanul ült mellette, nem mozdult.
– Hé! Segítesz, vagy mi van? – szólt vissza neki az ajtóból.
– Belegondoltál már abba, hogy mit teszünk? – kérdezte társa, de nem tekintett fel rá.
– Mi a mennykő ütött beléd? Parancsot teljesítünk.
– Persze. De nemrég még Andrásét.
– Az csupán kényszer volt. Te is tudod.
– Mégis jobban kedvemre volt, mint ez. Vaszilij-nak csak az erő számít. Nem tetszik valaki, intézzük el neki. András ellenben logikázott is. Többre becsülöm.
– Már kinyírtad. Késő a lelkizés öregem. Gyere inkább és segíts, hacsak nem egy ukrán cellában akarsz megrohadni, vagy úgy végezni, mint ő.
Ez egyértelmű fenyegetésnek hangzott. Pável társára emelte szürke szemeit.
– Képes lennél engem is kinyírni? – kérdezte kissé összevont szemöldökkel.
„Persze.” – gondolta Fjodor, de kimondani nem merte. Elég jól ismerte már társát. Tudta, ha ilyet állítana, sose lehetne biztos abban, a következő pillanatban nem áll-e kés a hátába.”

Részlet:
“Elgondolkozva haladtam tovább a többiek után. Különös. Kinyitottam markomat és belenéztem. Pedig mily gyönyörűen csillog a fák lombjai közt zöldesen átszűrődő tavaszi napfényben. – gondoltam. – Ha ilyen a hamisítvány, vajon milyen lehet az igazi? – Ahogy tovább bandukoltunk, keresve a határátkelőt, arra gondoltam, milyen magával ragadó regényt írhatnék majd mindebből. Igaz, nincs nálam a gyémánt, de az írói fantázia megtoldhatja a valóságot pár lépéssel. A kő pedig, bár hamis, ám arra kiváló lehet, hogy teszteljem magam, képes lennék-e átcsempészni egy igazit. Ha a határon nem szúrják ki, akkor megoldható az ilyesmi. Ha viszont mégis lebuknék, akkor sincs gond, mivel értéktelen kő van nálam csupán. Utána akár a Dnyeszterbe is hajíthatom. – gondoltam.”
Részlet:
“Az éj csendjében halkan, mintha ágak reccsentek volna meg az út felőli oldalon. Nyeltem egyet. Mi legyen? Mit tegyek? Lehetséges, hogy Vaszilij ránk talált?”

Részlet:
“Vaszilij tudta, nem hagyhatja életben a szemtanút. Amint észrevette a lányt, már elő is kapta fegyverét és rászegezte.
– Megállj! – kiáltotta oroszul.
Izabell már tudta, végzetes hibát követett el azzal, hogy azon az éjszakán leszállt a vonatról. Tudta, ebből a helyzetből már nincs kiút. Miután látta, milyen kegyetlenül számoltak le az idegen férfival és milyen természetes egyszerűséggel lőtték fejbe, majd dobták a hulláját a csomagtartóba, sejtette, hogy nem sok jóra számíthat. Ráadásul, nem elég, hogy szemtanúja volt ennek a kíméletlen leszámolásnak, de most… most éppen egyenesen a támadók vezérének a szemébe néz. Elakadt a lélegzete. A Hold fényében jól láthatta a férfi elszánt arcvonásait, majd azt, hogy előrántja fegyverét és rászegezi. Megdermedt a végzetessé vált pillanat.”

 

💖💖💖💖💖
Részlet:
“Vaszilij éberen kapta fel fejét a neszre. A lány smaragdszín tekintete találkozott a férfi ezüstösen rideg pillantásával…. A Hold fényében jól láthatta a férfi elszánt arcvonásait, majd azt, hogy előrántja fegyverét és rászegezi. Megdermedt a végzetessé vált pillanat, miközben a gyilkos ólomgolyó már süvített is a lány szíve felé.”

 

Részlet:
“A felhők borús lassúsággal úsztak az égen. A szokottnál is sápadtabb Hold, sietve rejtőzött mögéjük irtózatában. Látott már elég szörnyűséget odafentről, vándorútjai során. Tudta, a föld beissza majd a vért, az idő pedig eltünteti a nyomokat, és Vaszilij lelkiismerete is némán hallgat majd, ha van egyáltalán.
Hirtelen megkondultak a harangok. Zúgásuk riadt, segélyért kiáltó, rémült zűrzavarban zengett.”

 

Részlet:
“Még javában aludt azokban a percekben. Markából már kihullott a drágakő és békésen nyugodott mellette az ágy színpompás takaróján. A felkelő Nap zöldes fényben csillogtatta rajta csodásan ragyogó sugarait.”

Képek az utazásokról: