- Az összes - Érdekességek Ízelítők: Fantasy Spoilerek

A jóslat – Phosphor születése után

Ha az egyik női szereplő szerelmes egy férfiba, akkor szerelme megszerzéséért, célja eléréséért mi az amit megtehet… mi az amit még az olvasók megbocsájtanának neki? Mi az amit ti megtennétek?

A célszemély a király… úgy értem, hogy a királyba szerelmes, szóval pénze van bőven. Mit számítana neki, ha kiderülne például, hogy más gyerekét nevelné fel? Szóval kellene egy gyermek és lehetne mondani neki, hogy tőle van. De nem, ez nem jó. És nem csak azért, mert ez nagyon gonosz dolog lenne, hanem azért is, mert a királyra sokan vigyáznak, így a tudta nélkül, nehezen lehetne tőle gyerek.

Egyszer régen, réges-régen, egy távoli vidéken, ahol a Nap még sosem kelt fel, élt egy gyönyörű asszony. Hosszú, hullámos haja fekete volt, mint az ében, akárcsak bársonyos bőre. Egy nap megtudta, hogy idegen érkezett a vidékre, aki megvalósította azt, amiről addig senki se gondolta volna hogy lehetséges. Összefogta egy egységbe a legkülönfélébb és legrettenetesebb népek hordáit és létrehozta királyságát. Az asszony csak ámult, miközben a csodálatos tettek hírét hozzá is elvitték a mavrikurgok. És ahogy hallgatta, szíve úgy vert egyre hevesebben a még soha nem látott férfiért. Aztán egy nap elhatározta, hogy látnia kell ezt a különleges idegent. Útra kelt tehát. Nagy, fekete pupillái tágra nyíltak, amikor meglátta. Amikor pedig a férfi rátekintett ragyogó, zafírkék szemeivel, még a lélegzete is elakadt és önnön nevét is feledte. Pedig ő volt Nüx, az éjszaka sötét leánya, akinek nevét ismerték és tisztelték a világ túlsó oldalán.

Nüx csodálatosan szép asszony volt, kinek kegyeiért versengtek a férfiak, de különbnek érezte magát annál, minthogy hozzájuk leereszkedjen, bókjaik hízelegtek neki, de úgy tett, mintha meg se hallaná kedveskedő szavaikat. Nem tudta még, hogy milyen a viszonzatlan, reménytelen szerelem. Nem tartotta sokra a férfiakat. Úgy vélte, nincs szüksége rájuk, mert ő is képes bármire, elég erős a jelleme, elég nagy a tudása és nélkülük is elérhet bármit. Így érzett, bár nem tartozott a hárpiák férfigyűlölő népéhez. Amikor azonban az idegent megpillantotta, megpördült körötte a világ. Hirtelen elgyengültek a lábai és mintha ezernyi aprócska csillám bizsergette volna a gyomrát. Hirtelen mindenről megfeledkezett. Még önnön nevét is feledte egy pillanatra és csak nézte a férfi arcát, világos bőrét, melyet aranyló fürtök kereteztek és valami különleges varázs töltötte be érzékeit. Még soha eladdig nem látott hozzá hasonlót. Többé már nem érdekelte semmi, nem számított semmi más. Csak egyet tudott. Ez a férfi kell neki.

A férfi udvarias és kedves volt, de sajnos mindenkivel. Bármit tett, bárhogy próbálkozott az asszony, valahogy nem tudta lángra lobbantani a király szívét. Sehogy se értette. Pedig a csábítás általa ismert minden módszerét bevetette azon az estélyen. Aztán az örök éj feketeruhás asszonya egyszer csak megpillantotta a fiatal és üde leányt, aki ekkor lépett a bálteremben. Éppen az ő ellentéte volt. Komolytalan, cserfes. Igaz, előkelő ruhája ellenére se tűnt királynőnek, sokkal inkább egy rakoncátlan hercegnőnek látszott, ám amikor meglátta, hogy a férfi nyakába ugrik… elöntötte szívét a féltékenység. Az első gondolata az volt hogy talán végezni kéne vele, azaz mielőbb eltávolítani a király szívéhez vezető útról. Aztán amikor meglátta, hogy a férfi viszonozza közvetlen mozdulatait, egyértelművé vált számára, hogy többről van szó köztük testvéri szeretetnél és egyszerű barátságnál. Rájött, hogy ez az a lány, akiről azt beszélik, hogy az első pillanattól kezdve mellette van már. Oly sok esztendeje. Nem volt tehát többé kétséges a számára, hogy rövid úton végeznie kell vele. Már kezdett is összeállni elméjében a terv. Arra gondolt, hogy a királynak biztos hiányozna, de ő majd megvigasztalná és így idővel közelebb kerülhetne a férfi szívéhez mint bárki más. Igen. Ha be akar költözni, előbb helyet kell csinálnia. Elmosolyodott erre a gondolatra, miközben lenézően mérte végig a bohókás szőke lányt. Úgy vélte, nem lesz nehéz dolga. Tudta, elég egy pillantása és pribékjei úgy eltüntetik, mintha sose létezett volna.

Az asszony arra gondolt, megvárja az estély végét és akkor kiadja a parancsot a lány ellen, de ahogy egyre több időt töltött a palotában, a király társaságában, hamarosan rá kellett döbbennie, hogy nem lenne elég, ha a lánnyal végezne. Százakat kellett volna eltakarítania az útjából. Bár a többségükön nem látszott, mert nem gyűltek a férfi köré, hanem elvegyültek az ünneplők között, de valójában minden figyelmük körötte járt. Az asszonynak hamarosan feltűnt a többi nő óvatos, de egyértelműen odaadó, lopva figyelő pillantása. Diszkréten, de egyértelműen védelmezték őt. Valamennyien ugrásra készen figyeltek, időnként közelebb jöttek, a megfelelő pillanatban bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Az asszony hamarosan rájött, hogy sokkal több a vetélytársa, mint azt valaha hitte volna.

Kezdett kibontakozni egy ördögi terv. Kellene valaki… egy harmadik személy… aki megszerezné a birodalmat, majd átjátszaná neki…. Ehhez mit szóltok?

Mert mi az asszony célja? Megszerezni a király szerelmét, legalábbis odafigyelését, törődését, hogy fontos legyen a számára. Fontosabb, mint a többi asszony. Királyné… akarom mondani, már királynő akar lenni. Nem gonosz, csak szerelmes. És ha királynő akar lenni… ahhoz vagy az kéne, hogy a király beleszeressen…. bár az nem lenne az igazi, mert előbb királyné lenne csak és végeznie kéne vele, ha királynő akar lenni. Hiszen ez a különbség. A királynő uralkodó, míg a királyné, csak a király felesége. De ő szereti a férfit. Hogy uralkodhatna, hogy szerezhetné meg a birodalmat és a férfi szívét egyszerre és úgy, hogy közben senkit se öl meg?

Az asszony sokáig töprengett azon, hogy mit tegyen. Hamarosan rájött, hogy minden csábereje kevés ahhoz, hogy a király szívéhez közelebb kerüljön. Eleinte azt hitte, hogy túl sokan állnak előtte, túl sok a vetélytársa, de aztán rájött, hogy ha mindenkivel végezne a férfi körül, akkor se juthatna közelebb a szívéhez. Nem értette, hogy miért. Helyzetét nehezítette, hogy az idő múlásával egy újabb vágy is éledt a szívében. Rájött, hogy valójában nem királyné, sokkal inkább királynő akar lenni. Már nem csak a férfit akarta magának, hanem egész birodalmát. Erre azonban megoldást sokáig nem talált. A férfi tisztelettel és megbecsüléssel bánt vele, de kezdett egyértelművé válni, hogy célját nála sosem érheti el. Aztán egy nap… hosszú idő után felragyogott számára a remény. Egy különös, csuklyás alak kereste fel. Arca helyén fekete köd gomolygott.

Az Árny… mert ő volt a csuklyás idegen… különös ajánlattal állt elé… és már terve is volt arra, hogy miként válhatna az asszony vágya valóra. Persze ajánlata egyáltalán nem volt önzetlen. Saját terveit és célját összefonta az asszonyéval és megígérte, ha a nő megteszi, amit kér, akkor segít neki és mindkettejük vágyai hamar valóra válhatnak.

A terv pedig… nos… nem is tudom le merjem-e írni, hogy mi történt ezek után.

Attól is függ, hogy tálaljuk. Előételként lehet, hogy megfeküdné a király gyomrát, de ha óvatosan és körmönfontan van felvezetve és elég bonyolultan állítja össze a tervet… ki tudja, desszertként tálalva, ha meg tudja oldani azt, hogy a király önszántából döntsön így vagy úgy és ne érezze kényszernek… lehet terelgetni, hogy a férfi anélkül, hogy észrevenné… mindig úgy döntsön, ahogy az az asszony céljainak jó. Kell hozzá egy harmadik személy, aki segíti, és akinek esetében, ha minden kiderül, akkor sincs baj belőle. Erre két eset lehetséges. Vagy olyat kell választani, aki már amúgy is a gonosz szerepében van, tehát akinek még jól is jön, ha még gonoszabbnak látják. Vagy, olyan valaki kell, akit nem lehet okolni majd semmiért.

De a regényemben nem egyszerű közvetítőre gondolok… hanem valakire, aki elvégzi a piszkos munkát és a hölgy lehet a “jófej”, akit így a király megkedvel.

De nem ez lesz…. ennél bonyolultabb…. kell még egy jós, aki valami durvát jósol a királynak….

Ráadásul szereplőim mindig valami borzasztó jóslatot kapnak, ami ellen aztán harcolnak… de az végül mégis valóra válik. 🙁 Ennek ellenére mindig garantált a hepiend! :O Ez mégis hogy lehetséges?

Főhősünk a király éppen ezért másként gondolkozik… nem tudom, spojlerezhetek-e, de ő, másokkal ellentétben nem küzd a jóslatok ellen, hanem átgondolja, mit tehet, hogy a jóslatok valóra váljanak, de a saját céljai szerint. Éppen a jóslatok homályossága miatt mindig talál kiskaput, olyat, hogy lehessen mondani, hogy a jóslat valóra válik, de az egyáltalán nem lesz rossz, legalábbis annyira nem, amennyire hangzik. Így lesz garantált a hepiend.

Vajon a cél szentesíti az eszközt és a szerelemben minden megengedett? Mit gondoltok?

Vajon le merjem-e írni a folytatást?

Nem a jós szavaival írom, mert azt elő kéne keresnem, de ebben az esetben a lényeg… hogy a folyón találnak egy gyermeket egy kosárkában, aki felnőve a király ellensége lesz és végül annak vérét fogja ontani… Ez még egy olyan jóslat, amit a király nem valóra váltani, hanem kicselezni próbál.

De lesz egy csapda az asszony részéről. Ugyanis ha a király neveli a gyermeket a palotában, hercegnőként… az asszony vár pár évet és addig távol marad, aztán jön és elkezd anyáskodni, mondván a sajátja meghalt és rá emlékezteti, így hamar részese lehet a gyermek és ezáltal a király életének. Szinte egy család lehetnének. Aztán egy nap, úgy intézheti, hogy kiderüljön, hogy az ő gyermeke és úgy tenne, mintha meglepődne és nagyon örülne… akkor már nyilván nem küldenék el a gyermekkel, hanem maradhatna. És így szinte valóban egy család lehetnének. A királyhoz közelebb kerülhetne, megkedvelhetné. Aztán pedig, miután felnő a gyermek, a birodalmat megörökölhetné…

Csakhogy… lesz egy kis gond a tervvel…

Már a legelején.

Nem számítanak arra, hogy egy jós… bármennyire is lefizethetik…. csak igazi jóslatot mond…. ami meg fog történni…. hiába szervezik meg alaposan, kitéve a gyermeket, persze óvatosságból csak a folyó menti csalitosba, hogy nehogy baja legyen mielőtt megtalálnák, és titkon figyelik is, hogy végig biztonságban legyen. A jóslatot pedig megviszik a palotába. A jóslatra azonnal indulnak is a gyermek keresésére. Szóval úgy tűnik, minden rendben és terv szerint zajlik, de…. valamire senki se számít!

Vajon mi fog történni?

Lesz a folyón egy másik gyerek, akit viszont tényleg kidobtak.

Egyéb férfiak:

Az egyik kötet például Árlen hercegről szól, akinek barna, göndör fürtű haja van és barna szeme. Ő egy ember, egy uralkodó legidősebb fia, várhatóan a trónörökös, de apját megölik és a gyanú rá terelődik. Az ő története is bekapcsolódik Yperpérán legendájába, de kissé krimiszerű.

Lidaster pedig pirospozsgás, vörös hajú férfialakban megjelenő lidérc, aki teljesíti a gazdája kívánságait. Új gazdája egy gyönyörű lány lesz, akibe beleszeret, a lány azonban észre se veszi őt, mert neki is a királyért kezd dobogni a szíve, annak ellenére, hogy az elrabolja.

Ezek az Yperpérán legendája című monumentális regénysorozatom kötetei. Yperpérán a birodalom neve, melynek létrejöttéről az első, könyvben is megjelent regényemben lehet olvasni. Címe: Az utolsó fénysugár
2970 Ft az ára szeptember végéig

A regényem nem scifi… legalábbis kezdetben még nem az. Fantasynak neveztem, bár sokak szerint igen távol áll a klasszikus fantasytól. Az egyik szereplője azonban, az egyik “főgonosz” egy távoli galaxis szülötte, nagy szellemi és technikai tudással. Üldözik, illetve keresik, hogy végezzenek vele. Egy nap tehát utazók érkeznek a primitív, fantasy világba és ekkor… ekkor összecsap a fantasy és a scifi világ! 😮 Vajon melyiknek van esélye a győzelemre? Lesz esélyük az Árnyaknak a Fényekkel szemben? És hogy lehet, hogy addigra már mindenki az Árnyaknak drukkol majd?

Az lehet a regénysorozatom nagy sikerének titka, hogy nagyon közel áll a hétköznapi, való élethez. Igaz, vannak különös lények és fura dolgok, de a főhősök szinte mindig az emberi világból érkeznek, emberi érzésekkel és olyan helyzeteket élnek át, melyekben az érzéseik olyanok, amilyeneket már sokan maguk is megéltek. Nehézségek, aggodalmak, félelmek, küzdelmek… felemelő megoldások, barátság, szerelem, valódi értékek, nem szokványos szemszögből, más megvilágításban.

Már 5 kisregény fent van és a 6. is majdnem és még sok más. 🙂 Hamarosan a folytatással is jövök.