- Az összes - Fantasy: időszámításuk kezdetén Ízelítők: Fantasy Spoilerek

A színfalak mögött… miközben Phosphor…

Mindketten némán és kissé talán megszeppenve álltak a király előtt a fogadóteremben. Amikor az uralkodó intett az Árnynak, hogy távozzon, a hercegkisasszonyok már tudták hogy gyülekeznek a viharfelhők. Ezerszer elmondták már nekik, hogy aki nem teljesíti a parancsokat, azt nem sokáig tűrik meg a birodalomban. A lázadó viselkedésnek pedig végképp nem volt helye. Asté azonban, testvére legnagyobb aggodalmára nem bírt magával és folyton kétes helyzetekbe, minduntalan bajba keveredett. Ilyen viselkedéssel már rég kitagadták volna a birodalomból, csakhogy még nem volt a tagja. Felnőve próbák sikeres kiállása után lehetett mélységi árnnyá válni. Ők azonban még mindketten előtte álltak mindennek, bár már nem volt túl messze az idő.

De Asté ezzel a tettével… pontosan tudta, hogy valószínűleg ennek minden esélyét meghiúsította. Mert mi fog most történni? Ha minden kiderül, az ítélőtanács elé kerül. Ismét. Mint már oly sokszor. Az ítélet pedig nyilván nem lesz kíméletes. Hiába ő a király leánya, igaz, nem vér szerint.

Tudta jól, hogy sosem kivételeznének vele. Biztos lehetett abban, hogy most, hogy már felnőtt, de még nem mélységi árny, nem sok jóra számíthat az engedetlensége miatt. Ráadásul bosszantó módon magyarázkodni se tudott. Nem mintha nem találta volna meg mindig a megfelelő szavakat… de most. Egyetlen gondolata csak az volt, hogy mielőbb szabadulhassanak a kellemetlen helyzetből, a király minden igazságot és hazugságot meglátó tekintete elől. Azt hitte, hogy nővére majd beszél helyette és ő közben észrevétlenül nyelheti a szájában gyűlő vért. Magasított, díszes gallérú ruhát viselt és előrehajtotta fejét, hogy sérülése ne látszódjon. Azt hitte pár pillanat lesz csak, amíg jelentést tesznek és ha a nővére beszél majd helyette, akkor a királynak nem fog feltűnni semmi. De tévedett. És még csak nem is ez volt a legnagyobb baj. Amikor a király intett az Árnynak, hogy távozzon, még egyikük se sejtette, hogy ez a jelentéktelennek tűnő mozdulat milyen döbbenetes események lavináját indítja el. Éppen azokban a pillanatokban érkezett ugyanis két idegen a palotába. Ha az Árny nem lép ki éppen akkor a fogadóteremből, ha nem pillantja meg őket, ha bejutottak volna a királyhoz, akkor az ott jelenlévő Cynidor, aki az uralkodó jobbkeze volt már sok-sok évszázada, felismerte volna az egyiküket, és minden másként alakul. Ő volt ugyanis az egyetlen, aki látta annak idején a pilinke igazi arcát, mert annak idején kétszer is látta eltűnni fényét és így megpillanthatta arcvonásait. Az érkezők egyikében tehát azonnal felismerhette volna egykori legjobb barátjukat, a pilinkét, így annak sorsa az Árny hatására nem válhatott volna hamarosan rémálommá. De sajnos a véletlenek összjátéka nem ennek kedvezett. A hercegnők nem sejthették tehát, hogy éppen azokban a pillanatokban érkezik valaki, aki hamarosan végzetesen megdobogtatja majd mindkettejük szívét, felforgatva nem csak az ő életüket, de az egész birodalomét.

 

Érdekel az egész történet? Kezd el IDE kattintva!