- Az összes - Ízelítők: Fantasy

A tüzes lidérc – részlet

JÖN!
Részlet kedvcsinálónak!

Nem sokkal később nagy erejű robbanás döntötte be az egyik falat. A lány ösztönösen a gyermekek fölé hajolt, hogy testével védje őket. Azonnal tudta, nem szabad maradniuk, bármi is volt a parancs és bármit is szól majd a király, amikor visszatér, hiszen csak egyetlen módon mentheti meg a gyermekeket. Lidaster nevét kiáltotta és a lidérc a hívásra már ott is termett.
– Vigyen ki minket innét!
– De hová?
– Bárhová!
– De csak olyan helyre vihetem, ahol már járt és én is jártam.
– Akkor vigyen minket oda, ahol először találkoztunk! – adta ki az utasítást a lány, miközben sietve a karjába vette a két gyermeket. Lidaster, a lidérc átnyalábolta őket és már el is tűntek.
Hajnalodott éppen a rét felett, amikor megérkeztek. Csípős hideg lepte be dérrel a tájat. A leány ekkor vette észre, hogy mezítláb áll a nedves fűben. Lenge hálóingén átfújt a hideg szél. Lidaster azonnal reájuk borította köpönyegét, de tudta, ez se lesz elegendő.
– Hozzak valami cipőt, ruhát? – kérdezte, mert magától nem tehette meg.
– Nem! Ne hagyjon magamra! – ijedt meg a lány.
– Így viszont meg fognak fázni.
– A kicsikkel minden rendben lesz, őket védi a pólya és a plédjüket is hoztam.
– Akkor keressünk valami menedéket gyorsan. – javasolta Lidaster, a lidérc, majd karjaiba kapta a lányt, aki magához szorította a gyermekeket és nagy léptekkel megindult velük az erdő széle mentén. A lány ekkor vette észre először, hogy a férfi teste milyen forró. Sokkal forróbb volt, mint egy átlagos emberé. Forró volt, de még éppen kellemes. Jólesett neki, hogy a karjaiban tartja. Felnézett az arcára és a hálán kívül egy pillanatra valami más érzés is átsuhant szívén, ahogy nyugodt arcvonásaira tekintett a hajnali derengésben.

/A tüzes lidérc – részlet/