- Az összes - Érdekességek Ízelítők: Fantasy

Folytatás: A folyó + érdekességek

A folyó – folytatás 8.

Phosphor rögtön megértette, hogy barátsága Desider-rel illúzió volt csupán. Megértette, hogy az egész nem volt más, csak egy jól kigondolt csapda, egy átverés és hogy a király azért álcázta magát, hogy bizalmába férkőzve végezzen vele. Tudta, a király valószínűleg eladdig csak azért nem végzett vele, mert még néhány kérdésére választ akart, hogy ne csak őt, de vele együtt a birodalmát fenyegető demiurg hordát és a feltámasztott holt lelkeket, a zombikat is leállíthassa.

A történet folytatódik! Csak rajongóknak!

Ide kattintva olvashatod ingyen: A folyó (a teljes, rövid történet – naponta kerül fel)


Érdekes részletek összefoglalója:

Egy igen távoli galaxisból érkeztem. – kezdte a vallomását Thanathosz, kiállva a tanács elé. Létezik egy nép, messze innét, igen messze, akiknek teste csupán fényből áll, de bármilyen alakot ölthetnek. Igen magas tudatszinten állnak, különleges képességekkel és nagy technikai fölénnyel rendelkeztek már akkoriban is, amikor még köztük éltem. Sajnos, sikerült ezt a népet magamra haragítanom. Ne szépítsük a dolgot. Megloptam őket. Amit pedig elvettem, már nem adhatom nekik vissza. Ha tehát a nyomomra akadnak, nekem végem. Tudtam ezt jól. Ezért teremtettem olyan nagy erejű lényeket, akiktől azt reméltem, hogy mellém állnak majd, ha arra kerül a sor. Ezzel a céllal teremtettem a pilinkéket is. Kiváltképp őt, akit ma Phosphorként ismertek.
/Yperpérán legendája/


Felemeltem tekintetem Thánáthoszra.
– Elég ebből! – mondta ekkor ő, mire odalépett hozzám és kezét mellkasomra téve a falhoz szegezett, hogy végezzen velem. Ezúttal az erő pillanatok alatt távozott belőlem, és azonnal a földre rogytam. Thánáthosz nem számított erre. Azt gondolta, csak tettetem magam, hogy így meneküljek. Dühösen hajolt le, hogy megragadjon és felrántson a földről, de a király félrelökte.
– Hagyd őt! Ne merészelj hozzáérni! Phosphor a védelmem alatt áll! Én bízom benne és ha ez valakinek nem tetszik, a birodalmamon kívül is van élet.
– Felségeddel is végzek, ha nem áll félre azonnal. – mennydörögte Thánáthosz.
– Igaza van… – suttogtam feltekintve a királyra. – A nép sosem fog bízni bennem, most pedig… ezek után még kevésbé van erre esély. Szembe fognak fordulni Önnel ezért, és…
/Yperpérán legendája/


A sötét éjben suttogni kezdtek az árnyak, félelem és aggodalom sepert végig a tájon, a közelgő háború szele borzongatta a lelkeket. Hozzám is elértek a riasztó hírek. Közelegnek a Fények. Nem tartoztam ugyan a birodalomhoz, sőt nem is bíztak bennem, de amikor meghallottam a hírt, tudtam, indulnom kell.
/Yperpérán legendája/


– Higgye el, félreismeri Phosphort! – hallottam a király hangját – Volt alkalmam kiismerni őt. Nincs okunk félni tőle! Nem a birodalmat akarja, nem uralkodni akar, csak cél kell neki. És én meg tudom adni számára ezt a célt. Rájöttem, hogy a harcoknak sosem lenne vége köztünk, mert sosem leszünk képesek egymást legyőzni. Ahogy fejlődöm, ahogy fejlesztem a birodalmam, a hadseregem, úgy ő is folyamatosan fejleszti magát, seregeket gyűjt és kiképzi azokat. De miért emésszük fel energiáinkat az egymás ellen folytatott küzdelemben? Ezért ajánlottam fel neki, hogy közénk tartozhat, csak helyezze életét népem kezébe és nyerje el bizalmukat.
– És Ön elhiszi, hogy őszintén ezt gondolja? Mi van, ha csel, ha bizalmát kihasználva akarja a koronát megszerezni és végez Önnel?
– Bebizonyítom önnek, hogy igazam van és Setniel hamarosan a mi oldalunkon fog harcolni. Közénk akar tartozni és ezért mindenre hajlandó. Ön is tudja, már feladta magát, és éppen az ítéletre vár. Tudom, hogy Ön könnyedén végezhetne vele, és azt gondolja, ez mindent megoldana, de miért pusztítsuk el a tüzet, amikor hasznunk is lehet belőle? Csak egy kis időt kérek, csak egy lehetőséget a számára.
– Bár ne ismerném őt még önnél is jobban! – felelte komoran Thanathosz baljós árnya. – Most már csak idő kérdése és hamarosan mindenre emlékezni fog. Emlékezni fog előző életére, tudására, és nem lesz az az isten, aki megállíthatná. Akkor majd, midőn leigázza a birodalmat, elveszi felséged koronáját, a saját fejére teszi azt és romba dönti világunkat, ne várja tőlem a segítséget! Emlékezzen arra, hogy én megelőzhettem volna ezt. Ám akkor már én is kevés leszek ahhoz, hogy bármit tegyek. Előző életében is a szerencsén múlt, hogy végül legyőzhettem.
Háttal a falnak, nekitámasztottam fejem a rideg márványnak és behunytam szemem, amikor kimondta ezeket a szavakat. Ó, ha tudná, hogy én már mindenre emlékszem…

Érdekel a teljes történet? Akkor tarts velünk!
Minden nap új kalandok kerülnek fel!


– Állj! – kiáltott rá egy hang. Hátratekintett és a vezér volt az. – Eszedbe ne jusson leugrani! A folyó medre gyilkos szegecses folyondárral van tele! Azt senki se élheti túl!
Phosphor-t bár kizökkentette egy pillanatra a vezér szava, ám nem késlekedett tovább. Desider után vetette magát.
/A folyó/


Kezdetben úgy tűnt, minden terv szerint zajlik. András és Nyikoláj aprólékosan átgondolták, megtervezték a halálukat, mielőtt felszálltak a kis Cessna géppel. Amikor megközelítették az Urál hegységet, még úgy tűnt, hogy minden rendben is lesz. Megbeszélték, hogy utána északon, a tengerpartnál találkoznak és a hamis papírokkal elhagyják az országot. Csakhogy egy dologra nem számítottak. András már oly sokszor kísértette a Halált, hogy az, ezúttal eldöntötte, hogy nem hagyja átverni magát. Nyikoláj már kiugrott. A repülő már lángokban állt. Pár pillanat még és a gép a terv szerint a sziklafalnak csapódott volna, hogy a tűz jótékonyan megsemmisíthesse a bizonyítékokat. Úgy beszélték meg, hogy egyszerre ugranak ki. Nem volt mire várniuk. András is ugrott volna már… de ekkor vette észre a sokkoló helyzetet. A cipőfűzője végzetesen beakadt.

Érdekel András és Nyikoláj története, hogy mi lett velük eztán?
Hétfőn érkezik a nyomdából a könyvem! Még lehet rendelni.
Címe: Az el NEM lopott gyémánt
2970 Ft


Írj, ha érdekel!
2-öt fizetsz, hármat kapsz. 🙂


Amikor megrázkódott az űrhajó, tudta, hogy már nincs mire várnia. Tudta, hogy elértek egy aszteroidaköd peremére és már nincs sok idő hátra ahhoz, hogy a súlyos szikladarabok ripityára törjenek mindent. Fegyencjárat volt. Nem lett volna kár érte. Legalábbis ezt mondták volna mások. Vhalenien azonban nem akart meghalni. Még nem. Tudta azonban jól, hogy a fedélzetről nem lehet elérni a hajó központi irányítópultját. Nem véletlenül. Felkészültek ugyanis arra, hogy a foglyok közül netán valaki megszökhet. Nem kockáztathatták meg, hogy esetleg megmentsék magukat. Nem véletlenül indították útjára a fegyencjáratot… és nem véletlenül közeledett az az aszteroidaköd. Végezni akartak velük. Úgy tűnt, nincs esélyük. Még ha valaki ki is szabadult volna… a hajó központi paneljét csak kívülről lehetett elérni. Odakint azonban… a mély, sötét űr… szétszaggatta volna bárki estét…
Érdekel a folytatása?
Hamarosan ezt a regényt is közzéteszem!
Látogasd a weboldalamat, mert folyamatosan, és ingyenesen teszem közzé az írásaimat! Tarts velünk!


 

Vélemény, hozzászólás?