Mocsári demiurgok

Leírás: “Annak ellenére, hogy a vidék népei odaérkeztekor eléggé elmaradott körülmények közt éltek, miután megtanulta nyelvüket, megtanult velük kommunikálni, rá kellett jönnie arra, hogy valójában csak ahhoz képest voltak elmaradottak, amit ő fejlettségnek gondolt. A vidék lakóiról ugyanis hamarosan kiderült számára, hogy teljesen mások mint az emberek, más értékrendekkel. Náluk sokkal inkább a logika, a józan megfontolás volt az úr. Ha döntést kellett hozniuk, azt mindig megfontoltan tették. Elképzelhetetlen lett volna számukra az, ami egy embernél sokszor természetes, hogy szíve szerint döntsön valaki. Még párt is az érvek és ellenérvek figyelembevételével választottak maguknak, kizárólag a leendő utód és a törzs érdekeit szem előtt tartva. Nem létezett az embereknél megszokott családmodell sem. Egy-egy nőnek több demiurg férfitól is lehetett gyermeke. A gyermekek, bár féltestvérek voltak általában, mégis testvérekként, az anyjuk mellett nőttek egy ideig, majd egy bizonyos kor letelte után minden gyermeket az apjához küldtek, aki harcossá képezte ki őket. Hacsak az apa nem másik hordában élt, ez nem jelentette az anyától való teljes elszakadást. Ezenkívül nem volt megkülönböztetés a demiurg nők és férfiak közt, a rangsort az erő és az ész alapján állították fel egymás közt. Kiképzést mindenki egyformán kapott és nem nézték le azt, aki nő létére se akart családot alapítani. Kemény, kegyetlen világ volt az ő világuk, ahol már rég kihaltak azok, kiknek szemét könny homályosította el, akárcsak egyetlen pillanatra is.

A vidék lakói a folyam áradásához mérték az időt. Volt ár és volt apály és minden második dagály után nyugovóra tértek, majd az azt követő apálykor ébredtek. A hordát folyamatos őrség védte, ők figyelték a folyó szintjét is és dobszóval ébresztették a hordát. Dobszó jelzett mindent, megvolt mindennek a maga saját dobritmusa, apálynak, dagálynak és az egyes, fontosabb üzeneteknek is. Az időt azonban ennél jobban nem mérték, nem volt rá szükségük.

További meglepetést okozott az, hogy megtapasztalták, a demiurgok mind büszke nép, akik nem alázkodnak meg senki előtt.

küllem:
vad, barbár, emberformájú, de durva arcú, fekete bőrű lények. Szárnyuk nincs. Többsoros hegyes fogak, robusztus szarvak. A nőknek jellegzetesen nagy szemeik vannak, finomabb arcvonásúak, de széles járomcsontjuk miatt, kerek fejformájúak, robusztus testalkat, erős egó.

Belső:
primitív, vad hordákban élnek, vadásznak és gyűjtögetnek. Ennek ellenére értelmi színvonaluk magas. Ez természetes szelekció következménye, azaz, aki nem elég okos, az szelektálódik. Az együttműködés nem jellemző, az együttérzés hiányzik. Sérültért nem kockáztatnak. A “lesz helyette másik” elv alapján inkább az utánpótlásról gondoskodnak, azaz szaporodnak, minthogy a meglévő egyedek életét hosszabbítsák. Gyógyítóik nincsenek, viszont mindenki rendelkezik a túléléshez szükséges tudással. Mindenki csak magára számíthat. Rideg, józanul gondolkodó népség.

Támadásuk: nyílt, és mindig az erő dönt
Átlag életkor: 30-40 év
pár száz fős hordákban élnek, földsáncú erődítményekben

Általában mindenki 30 és 40 közt hal meg. De aki ezt túléli, az igen sokáig él. A kicsiket és az időseket becsülik és védik. 30-40 között viszont nincs értéke az életüknek. Ekkor kerülnek veszélyes helyzetekbe leginkább. Amikor már van gyerekük, a férfiak élete nem számít, őket küldik a veszélyesebb helyzetekbe. Csak a fiatalabb demiurg férfiaknak van értékük és az időseknek. Aki túl tudja élni ezt az időszakot, azt nagyon becsülik, különlegesnek tartják és a tudása miatt tisztelik és óvják. Ezt követően már “nincs okuk” meghalni, így addig élnek, míg végelgyengülésben meg nem halnak. Már nem küldik veszélyes helyzetekbe őket többé. És bár a többség nem él tovább, jópáran vannak, akik matuzsálemi kort érnek meg. Az ilyen öregek kora ellensúlyozza a többiekét.

Nagyon logikus nép… semmi érzelem csak az erő számít. Bár, mint mindenhol, persze itt is vannak kivételek. De ha valaki nem illik közéjük, ha hibázik, nem teketóriáznak, kitagadják és elűzik a hordától.

kiemelkedő népcsoport:
– Mocsári demiurgok
Mocsárszerű vidéken élnek. Olyan helyen, ahol mások nem élnének meg.
Ők a legelvetemültebbek talán mind közül. Igen veszélyes és kedvezőtlen körülmények közt élnek. Szetniel hatására cseleket is tudnak alkalmazni, és az együttműködés csírái megjelentek, de még mindig hátrahagyják a sebesülteket, akik önkezűleg végeznek magukkal, ha úgy adódna, hogy ellenséges kezekbe kerülhetnek.
Elzárt közösségben élnek, maguk közé senkit nem engednek, nem lehet tudni mennyien vannak. Feltérképezetlen, zord vidéken élnek, a sötétség legsötétebb részein, ahol ráadásul ingoványos és indás a vidék. De a mellettük húzódó rengetegbe még ők se mernek belépni. Területük szomszédos a király birodalmával, de van egy hosszú határsáv, amin sokáig viaskodtak. Most, a történet szerint ez a rész már jó ideje a királyé és bástyák sorakoznak rajta, hogy védjék a határt, annak ellenére, hogy támadásra már nem számíthatnak. A király népe, mely mindenféle lényekből áll, sokáig komoly harcban állt velük, de ezek a háborúk annyira elfajultak, hogy majdnem mindkét nép vesztét okozták. A király végül megállapodott velük abban, hogy egyikük se támadja többé a másikat. Ez a helyzet már régóta tart. Tehát csend van, de folyamatosan vihar előtti csend ezeken határokon, azaz elég a legkisebb szikra és újra kirobbanhat a háború.

nők és férfiak:
mindaddig míg egy nő nem szül, ugyanolyan kiképzést és bánásmódot kap, mint egy férfi. a terhes anyák és a kicsikkel rendelkezők a törzs teljes védelmét élvezik. a gyermek egy idő után az apjához kerül, ahol a vele egykorúakkal együtt kiképzést kap. azok a nők, akik már szültek, és nagyobb a gyermekük, a férfiakkal együtt vadásznak, gyűjtögetnek, harcolnak, viszont nagyobb a respektjük, azaz, ha lehet, mást küldenek helyettük a veszélyesebb helyzetekbe

Mivel a király birodalmában jólét van és biztonság, így az ott élő demiurgok jóval tovább élnek.”

spacer