Napi friss posztok

Különlegességek.



32 comments on “Napi friss posztok

  1. admin

    JÖN!
    Egy kis életérzés így késő éjszakára!
    https://www.youtube.com/watch?v=69OSmdm9G3w

    “A Fogadó melletti téren, mintha egy óriási szív dobogása lüktetett volna. Meglepetten torpantam meg. Ütemesen rezgett a föld a talpunk alatt. A hatalmas dobot csuklyás Árnyak vették körül. Megmunkálatlan dorongjaikkal, átláthatatlan gyorsasággal verték a ritmust. Körülöttük a teret izzó parázzsal töltötték fel. A hatalmas, tüzes szőnyeg mellett már gyülekeztek a legkülönfélébb népek. A dob egy percre most elhallgatott, majd dobbant egy nagyot, majd még egyet és egy újabbat, miközben különleges hangszerek kavalkádja kapcsolódott be. Minden döndülésre lábak tucatjai ugrottak a parázsra. A dob hívó szava ezreket vonzott a lángtenger partját szélesen beborító izzó táncparkettre. Kurjongattak, rikoltoztak a különféle népek. Így kezdődött az ünnepség.
    Nagy sokára, kimerülten szédültem ki a táncolók közül. Levegő után kapkodva, mégis jókedvűen tekintettem vissza a lelkesen együtt kavargó társaságra. Tengerként hullámzott a völgy, a feketén hömpölygő égbolt tüzének oltalma alatt. Egy ütemre lüktettek a szívek. Oly magával ragadó, oly lelkesítő volt e látvány! Elnéztem volna még jó ideig, de kimerült lábaim a Fogadó előtti asztalokhoz vittek. Néhányan lézengtek csak arra. Úgy tűnt, szinte mindenki táncol Desider és Elfídár kivételével. Ők jókedvűen üldögéltek az egyik asztalnál, a domboldalról tekintve a lendületesen kavargó sokaságra.
    – Klassz ötlet vó’t, most ünnepelni a Tűzistent, mielőtt a zombik betörnek. A nép feltöltődhet hittel. És neki se árt, ha nő az önbizalma.
    – Kinek? – vetettem oda, miközben helyet foglaltam társaságukban.
    – Ki másnak, mint a Tűzistennek. – nevetett. – Úgy vélem, mostanában túl aggodalmas.
    – Mint mindenki. – vetette oda Elfídár.
    – Én nem. – vigyorodott el Desider, majd büszkén kibillentette székét, miközben az asztalra akarta vetni lábait, ám a túl nagy lendület miatt hanyatt vágódott a fekete földön. Sietve tápászkodott fel, jókedvűen nevetve. Barátja csak mosolygott rajta, de tekintetével a táncolókat pásztázta.
    – Te, ha kinyuvadnék, mennyi ideig gyászolnátok? – tette fel a váratlan, cseppet se odaillő kérdést elkomolyodva Desider. Döbbenten kaptuk felé tekinteteinket.
    – Bármikor kinyuvadhatok! – magyarázta Desider elmosolyodva.
    – Na persze! – nevette el magát Elfídár. – Ha ilyen könnyelműen hintázol a székeden…
    – Komolyan kérdeztem! – intette le Desider.
    – Lehetetlen! Lidaster és én mindig melletted állunk! Nem történhet semmi bajod!
    – De… Mégis… meddig gyászolnátok?
    – Gondolni se akarok rá!
    – Pedig, tudod, sokat agyalok ezen.
    – Én egyetlen pillanatig se gyászolnálak. – jelentette ki Elfídár zordan. – És most fejezzük is be ezt a témát! – majd bosszankodva hozzátette még: – Tönkretenni egy ilyen szép ünnepet!
    – Hogyhogy nem gyászó’ná? – lepődött meg Desider.
    – Ha meghalnál, én azonnal végeznék magammal, mert az, az én kudarcomat jelentené.
    – Mi jut eszedbe, wazze’! Nem akarom, hogy kinyírd magad!
    – Akkor ne halj meg!
    – Bár ilyen marha eccerű vó’na! – tűnődött Desider.
    Elfídár erre összevonva szemöldökeit, villámló tekintettel nézett barátjára:
    – Beszélj nyíltan! Mire készülsz?
    – Semmire… Csak… nem hagy nyugodni egy jóslat. – felelte.”

  2. admin

    A regény nem festmény. Egy regénybe nem szerethetsz bele egyetlen pillantásra. Nem egyperces randi. Nem felszínes ismeretség, hanem mély barátság. Ha megismered és igazán megérint, akkor sosem feleded el. Egy regénynek meg kell szavaznod előbb a bizalmat, időt szánni rá és beleolvasni… megadni az esélyt arra, hogy magával ragadjon, lenyűgözzön.
    http://regenyeim.hu