Napi friss posztok

Minden nap új történet ingyen!

32 thoughts on “Napi friss posztok”

  1. “Velőtrázó sikolyra riadt fel. Feltekintve látta, amint két lény vicsorog felette egymással fakasszemet nézve. Egy pár hatalmas, világító szem meredt az emberi zafír tekintetekbe. A fura lény visított magas hangján. A másik, – bár jól láthatóan egy fiatal, szőke leány volt – nem ijedt meg tőle. Bár se agyarakkal, se félelmetes külsővel nem rendelkezett, elszánt fellépéssel, morgással és vészjósló vicsorgással felelt. Rettenetes pofájú, ocsmány ellenfele úgy látszott szebb, mint amilyen bátor, mert erre azonnal futva rohant el. A következő pillanatban megmentője lefordult róla. Fájdalmában behunyta szemeit, így már nem látta, de érezte ezt.”
    /Címe: Az utolsó fénysugár/

  2. “- Ez meg miféle szerzet? – kérdezte és lábával belerúgott az idegenbe. Aztán megvetően hozzátette még: – Kár, hogy nincs rajta túl sok hús, de egy ideig megteszi.
    Azzal fordult volna, hogy távozzon, de megállítottam:
    – Nem azért, hoztam, hogy megegyük.
    – Akkor minek? – lepődött meg.
    – Segítenünk kéne rajta!
    – Segíteni? És rajtunk ki segít? Különben is, ennek mindjárt vége. Ránézésre látom, hogy olyan sérülései vannak, amiket nem élhet túl.
    – Mégis… tenni kéne valamit érte. Ha túléli, esküszöm, hogy minden alkalommal vállalom az utat a rengetegbe. És ugye most se kevés élelmet hoztam.
    – Nocsak? Aztán mitől ilyen fontos neked ez az idegen?
    – Nem tudjuk ki ő, honnét jött és mit tudhat. – próbálkoztam észérvekkel hatni rá – Nem úgy néz ki, mint egy átlagos demiurg. Mutánsnak tűnik, olyannak, mint amilyen én vagyok. Az, hogy felnőtt, hogy még életben van, hogy egyedül járta a rengeteget, azt mutatja, nagy harcos és tudhat valamit. Talán rajtunk is segíthet, hogy ne kelljen folyton itt rettegnünk az üregekben.
    Vezérünk erre összevonta szemöldökeit.
    – És még ha túl is éli… alig van élelmünk. Egy éhes szájjal több minek nekünk? ”
    /Címe: Az utolsó fénysugár/
    <3 Érdekel a regény? Kattints ide:
    http://regenyeim.hu/elso-kiadas/

  3. “A napfényben ragyogó esőcseppek csak még szebbé, káprázatosabbá tették a tájat, amitől azonban elakadt a szava.
    – Nézz rám! – szólt rá a király, de mintha meg se hallotta volna. Csak lenyűgözve és döbbenten állt ott.
    – Nézz rám, kérlek! – ismételte a fiatalember és megragadva karját, maga felé fordította. A pilinke nem ellenkezett.
    – Tudom, hogy szép ez a hely, sőt gyönyörű, de te nem halhatsz bele ebbe! – a pilinke ekkor látta meg a távolban a mestert és megértette.
    – Vagy inkább élnél itt, mint velünk? – kérdezte váratlanul a lány.
    – Én veletek mennék… Ha még szabad. – felelte suttogva a pilinke.
    – Már miért ne szabadna? – lepődött meg a király.
    – Talán… kissé ijesztő voltam. De… nem tudom irányítani az erőm.
    – Mondtam már, hogy bízhatsz bennünk és számíthatsz ránk. Majd segítünk neked. Vagy te talán magamra hagynál egy ilyen helyzetben?
    – Ismét meg akar ölni, igaz? – intett fejével a pilinke a mester felé.
    – Vele ne törődj! Nem fog ártani. Azt mondd inkább, hogy vagy!
    – Jól vagyok. Minden rendben. Csak… látnom kellett még egyszer utoljára, hogy le tudjam zárni magamban a múltat. – tette még hozzá. Az arca a szokottnál is jobban tündökölt, mert a napfény csillogott a lassan alágördülő könnycseppeken.”
    /Címe: Az utolsó fénysugár/
    <3 Érdekel a regény? Kattints ide:
    http://regenyeim.hu/elso-kiadas/

  4. “Ekkor azonban hűvös szél süvített a barlangba. A mesternek hirtelen igen rossz érzése támadt. Aggódva rohant ki a bejárat elé, a többiek pedig követték.
    Az égen sötét felhők gyülekeztek, melyekben már villámok cikáztak.
    – Ezt nem hiszem el! – kiáltott fel a király, miközben szemeit behunyta és hitetlenkedve csapott homlokára, majd egy mély sóhaj közepette végigsimította arcát és közben megállt egy pillanatra, eltakarva szemeit. Nem messze a völgyben ugyanis meglátta a pilinkét és az éden felett gyülekező viharfelhőket. Persze jól tudta, hogy attól, hogy nem látja, mindez mégis megtörténik. Nyilvánvaló volt, hogy a pilinkét még az ő külön kérése ellenére se érdekli, milyen vége lesz ennek a történetnek.
    A király tanácstalanul túrt szőke hajába és arra gondolt, hogy talán a mesternek volt igaza. Mi van, ha tényleg bölcsebb lenne végezni vele, mielőtt nagyobb bajt csinál, mielőtt még megöl valakit? Hiszen, ha ilyesmikre képes, talán valóban el tudná törölni az egész világot.”
    http://regenyeim.hu

    Egy jelenet, jó sok száz évvel korábbról. Akkor is gyülekeztek a viharfelhők. Igaz a mai jelenetben csak képletesen jön a vihar… de Phosphor ismét aggodalomra ad okot. Vagy ti nyugodtak lennétek felőle és hinnétek abban, hogy nem csinál ostobaságot és nem lesz rossz vége ennek? Mi van, ha nem tudja majd irányítani az eseményeket és kicsúsznak a kezéből a dolgok? Mi van, ha a demiurgok és/vagy az újraélők nem hallgatnak majd szavára? Vagy ez alaptalan félelme Ylarionnak?

  5. “Különös élmény arra ébredni, hogy zuhanunk. Pár pillanat alatt felmérni mi történik, felidézni miként kerültünk oda, magunkhoz térni, és mindeközben nem árt, ha a becsapódás előtt még kinyitjuk az ernyőt vagy ha az nincs, hát a szárnyainkat. De mit tegyünk, ha azokat súlyos láncok szorítják testünkhöz? A legjobb lenne ilyenkor felébredni és verejtékben fürödve felülni ágyunkban, majd pedig megkönnyebbülten nyugtázni, hogy ismét csak egy borzalmas rémálmunk volt, melyben nem elég, hogy fehérek nem lehettünk, még szárnyainkat is használhatatlanná tették. És mintha mindez még nem lenne elég, zuhanunk tehetetlenül várva a becsapódásra. Ám sajnos a valóságból felébredni nem lehet. Zuhanás közben pedig sok minden átfuthat az ember elméjén. De mi van, ha nem emberről van szó?”

    <3 Érdekel? Akkor olvasd ingyenes fantasy-sorozatomat!
    http://regenyeim.hu
    /Yperpérán legendája/

Vélemény, hozzászólás?