Összefoglaló – Yperpérán

Az alábbiakban nagy vonalakban összefoglalom az eddig felkerült történetek lényegét azok számára
akik az összefüggéseket is szeretnék látni vagy csak önmagukat ellenőriznék, hogy nem maradtak-e
le semmiről. (Sajnos a Facebook nem jeleníti meg minden posztomat, így nagyon valószínű, hogy
eddig nem volt olyan, aki minden történetemet elolvasta. Ezzel az összefoglalóval remélhetőleg
senki se marad le semmiről. Az alábbi összefoglalót időnként bővítem. Arról, hogy mi az újdonság,
mindig az oldal alján, a dátumozott bejegyzéseknél lehet értesülni.)

 



 

Valamennyi fantasy történetem (regények, kisregények, novellák…) egy nagy, monumentális történet részei, melyek több ezer évet ölelnek fel az időszámításunk előtti időktől kezdve napjainkig.

 

A sorozat címe: Yperpérán legendája

 

Yperpérán a birodalom neve, ahol küllemtől és származástól függetlenül biztonságban és jólétben élhet mindenki, aki megfelel a király elvárásainak és kiállja a próbákat. (A próbákat csak azoknak nem kellett kiállniuk, akik a történet elején a királyt megválasztották.) A birodalomban élők közös megnevezése: árnyak. (Ez olyan szó, mint nálunk az, hogy lelkek.) Valójában igen sokféle lényről van szó. Ha azonban valaki már közéjük tartozik, akkor a többiekkel egyenlő jogokkal rendelkezik.

 

Habár a történet több ezer évet ölel fel, számos olyan szereplő van, aki mindegyikben szerepel. Ilyen például a király is, bár nem minden kötetben ő a király. És ilyen az Árny is, akit egyes történetekben még vagy már másként neveznek, de mindig remélem elég egyértelműen leírom, hogy róla van szó.

 

(Mester = Thanathosz -> Ő a nagybetűs Árny. Csak így nevezik, mert nem akarja felfedni kilétét és csuklyát véve, feketén gomolygó varázslatot használva álcázza magát. Így keresi fel a királyt, és ajánlja fel szolgálatait, majd megkísérli kiállni a próbákat, hogy közéjük tartozhasson. A király az álca miatt nem ismeri fel. Pedig a Mester volt az, aki gyermekkorában rátalált és felnevelte. -> Az Árny végül mélységi árny lesz, egy közülük. Miután pedig éveken át bizonyítja hűségét és rátermettségét, nevet és rangot is kap. Így lesz ő a Skía Messanichtor.)

 

 


 
Ezt a regényt még nem tettem közzé, de írok róla ide hamarosan egy kis összefoglalót!

 


 
Három fivér fogadásával kezdődik. A kérdés, melyikük viszi többre az életben három esztendő alatt. Főszereplői: A legfiatalabb testvér, aki a legrövidebbet húzza. Egy másik világban élő leány, akit az ottani őslakosok mutánsnak tartanak külleme miatt. És egy különleges lény, aki váratlanul félholtan közéjük zuhan és akit csak megvetően pilinkének nevez a nép. Ez a történet arról szól, hogy kerül erre a másik világra a legifjabb testvér és hogy lesz belőle király, majd miként jön létre a birodalom, Yperpérán.

 
(Megjelent könyvben, tehát megrendelhető. info@regenyeim.hu)

 
Fontos: A regény eleje, mivel önmagában kerek egész történet, ezért ingyenesen olvasható:
Kisregény a regényben!
—– A rettegés vége (A menüpontok közt található)

 


 
Eltelik több száz év… a pilinke újjászületik. A neve Phosphor. Halhatatlan lények közt nő fel, akiket az emberek isteneknek neveznek. Abban a tudatban él, hogy talált gyermek. Egy nap aztán, miközben a világot járja, váratlanul átváltozik. Fogalma sincs arról, hogy mivé és miért. Azonnal elindul hazafelé, remélve, hogy válaszokat kap majd. Sok nehézség és izgalom után ér vissza. A történet során sok megdöbbentő és meglepő dolgot tud meg önmagáról és a múltjáról, de még nem mindent.

 
Végül arról is értesül, hogy van egy világ… ahol léteznek hozzá hasonlóak és ahol mindegy miként néz ki valaki, mert a külső nem számít. Megtudja, hogy a halhatatlanok vezérének fivére az ottani király (őt ismertük meg az előző kötetben) és kap hozzá ajánlólevelet is. Minden jól alakulhatna, szép és békés, boldog élete lehetne Yperpéránban, csakhogy a véletlen folytán összefut az Árnnyal, aki a király szolgálatában addigra már Skía Messanichtor. Az Árny felismeri a saját fiát és meglepődik azon, hogy arca, tekintete mennyire hasonlít arra, miként egykor, pilinkeként kinézett (Amikor ő maga végzett vele csellel, mert másként nem lehetett leállítani.).

 
Nem érti, ez miként lehetséges és megrémül attól, hogy talán már a képességei is visszatértek, illetve hamarosan visszatérnek, ahogy az emlékei is és akkor ismét éppoly megállíthatatlan, legyőzhetetlen lesz. Ráadásul a bosszújától is fél.

 
Ez okozza, hogy Phosphor végül az árnyakkal ellenséges mocsári demiurgok közt köt ki és megkezdődik kálváriája. Egy félreértés miatt pedig azt gondolja, hogy az Árny a király, ezért aztán miután szövetségeseket talál (élőholtak és kitagadottak személyében) a következő kötettől kezdve a birodalom ellenségévé válik.

 
Ez az egész történet 3 kisregényre osztva ingyenesen olvasható a weboldalamon. A menük közt találod.

 


 
Bár az előző történetben új otthonra lel a mocsári demiurgok közt, ünneplik és befogadják… de ennek a kötetnek az elején történik valami, ami miatt visszautasít mindent és ismét útra fog kelni. A kitagadottak követik és visszatérnek az élőholtakhoz. Létrehozzák saját birodalmukat, ahol Voltrán, a mocsári demiurgok vezérének kitagadott fia és Ázimor az élőholtak vezére uralkodik, de mindketten követik, megfontolják, megvitatják Phosphor ötleteit.

 
Phosphor még mindig nem tud ölni. De még ártani se képes másoknak se fegyverrel, se puszta kézzel. Sőt, még arra se képes, hogy önvédelemből visszaüssön. Emiatt elég puhánynak tűnik a többiek szemében. Egyedül csak ötletei és elszántsága, vakmerősége miatt tűrik meg maguk közt. Phosphor tudja, változnia kell és ezért próbál mindent megtenni. Segítsége is akad, de csak nem képes változni.

 
Aztán egy nő miatt összeveszik barátjával, aki addig mellette állt és mindent megtett azért, hogy ne változzon meg, a nehéz körülmények ellenére se. Persze nem csak rajta múlt… mégis. Miután magára hagyja, Phosphor elindul haza, az anyjához, az emberek közé. Már tudja, hogy ha levágják a szárnyát, visszaváltozik. Az a terve, hogy hazamegy, megszabadul a szárnyaitól és visszaváltozva tovább élhet békében, ahogy annak előtte. Elkövet azonban egy hibát. Gyorsan akarja megtenni az utat, repülve, egyetlen éjszaka alatt és csak utána akar megszabadulni a szárnyaitól. Ez még nem is lenne gond, csakhogy ezzel kockáztatja, hogy az emberek meglátják és megtámadják.

 
Ekkor, bár már tavasz van, elkezd esni a hó, mely a földre kényszeríti.

 
Kisregény a regényben!
—– Dermedt vágyak (A menüpontok közt található)
Így kezdődik a Dermedt vágyak című történet, melyet a menüpontok közt találsz.
Ingyenesen olvasható végig. Ebben megismerkedik egy lánnyal. Ez egy igen szép romantikus történet, mely a regény része, de mivel önmagában is kerek egész, így ingyenesen közzétettem.

 
Hamarosan közkívánatra közzéteszem ennek a történetnek a közvetlen folytatását is.

 
Az újabb események hatására Phosphornak – ha akarja, ha nem – változnia kell. Phosphor-ból azonban ez előhozza lázadó, dacos természetét. Végül inkább a halált választja, minthogy elveit a sárba dobja. Ellenfele azonban meglátja a benne rejlő lehetőségeket és elhatározza, hogy ahelyett, hogy végezne vele, inkább megváltoztatja. Ő is megpróbál mindent megtenni ezért, de hasztalan. Közben megjelennek Phosphor egykori társai, barátai, akik annakidején az ő oldalán harcoltak és akik azóta bolyonganak ezen a világon, sehol se lelve új hazát. Az itt élők őket is, miként egykor Phosphort, megvetően pilinkének nevezik. Amikor rátalálnak, eleinte nem akarják felfedni előtte a múltat. Előbb meg akarják ismerni, hogy milyen lett és mire emlékszik. Phosphor azonban nem sokat törődik velük. Ő még mindig úgy látja, hogy nincs más jövője, csak a kitagadott demiurgok és az élőholtak között. Ehhez azonban változnia kéne. Ezen gondolkodik, hogy ezt miként oldhatná meg, mit tehetne, amikor váratlanul összetalálkozik Levártesz-szel, aki mágustanonc, bár már nem fiatal. Valójában nem sokat ért a mágiához és a varázslatokhoz, mivel nem nagyon van érzéke hozzá. Hogy ez ne derüljön ki, illúziókkal álcázza tudásának hiányát. Tehát úgy tesz, mintha mágus lenne. Ő az, akinek köszönhetően Phosphor megoldást talál a saját problémájára. Arra már maga is rájött, hogy ha nem képes a változásra, akkor a színjáték lenne a megfelelő megoldás, de hiányzott még a hogyan. A körülmények és az új barátság azonban lehetővé teszi számára, hogy olyan hírnevet építsen fel pillanatok alatt, melyről korábban még csak nem is álmodott. Ehhez új nevet is választ magának. Elhatározza, hogy valóra váltja a jóslatot, melyről az emberek úgy vélték, hogy róla szól. Ezért nevezi el magát Szetnielnek és megkezdi támadásait a birodalom ellen, miközben igyekszik a lehető legrosszabb fényben feltüntetni saját magát úgy, hogy valójában közben amennyire ez lehetséges, ártatlan és jó marad, de titkát csak páran tudják a közvetlen szövetségesei közül. (Még Ylarion se.)
Hamarosan rettegéssel telve emlegetik Yperpéránban és egyre távolabbi vidékeken is a nevét.

 
Úgy tűnik, az Árny a félelmeivel maga hozta létre legrettenetesebb rémálmát.


 
Phosphor a seregével lerohanja Yperpéránt. Phosphor ekkor szembesül azzal, hogy nem az Árny a király, de ekkor ezt még nem hiszi el. Érkezésekor már mindenki hallotta hírét és rettegik nevét. Úgy tűnik megállíthatatlan és legyőzhetetlenül veszedelmes az élőholtak és a mindenre elszánt kitagadottakból álló seregével, de a király ötletének és tudásának hála, sikerül megállítani, így csak részben foglalják el a birodalmat.

 
Nem sokkal később a király álcázza magát és úgy dönt beépül Phosphor seregébe. Ekkor találja ki és hozza létre Desider karakterét, aki erőteljesen kritizálja a királyt és látszólag gyűlöli is. Miután még a barátai se ismernek rá, úgy véli, tökéletes az álcája és elkezdi megvalósítani a tervét. A lényege az, hogy Desider-re felfigyeljen az ellenség és akarják, hogy az ő oldalukon álljon. Mire lázadó viselkedése, beszédei és tettei miatt végül látványos kivégzést tartanak, a hír már eljut Phosphorhoz, aki úgy dönt, kiszabadítja, megmenti. Így kerül Desider az ellenség közé és hamarosan Phosphor legjobb barátja lesz. Ettől kezdve kettős játékot folytat és úgy alakítja a dolgokat, hogy az árnyak, a népe mindig megússza valahogy a helyzeteket, látszólag a véletlennek vagy tudásuknak, erőfölényüknek köszönhetően. Ennek ellenére a Phosphor azért igen sok gondot okoz kiszámíthatatlanságával Yperpérán lakóinak. Évek telnek el így.

 
Novella a regényben!
—– A folyó (A menüpontok közt található)
A folyó című történet arról szól, miként derül ki Phosphor számára, hogy Desider valójában a király és hogy mit tesz ekkor.

Ez a történet kisregényként ingyenesen olvasható a weboldalamon. A menüpontok közt találod.

 
Ezt követően a harcok tovább folytatódnak, ám a király többé nem mer Desiderként közéjük menni. A birodalom helyzete ezáltal nehezebbé válik, mert már nincs meg ez a tökéletes információszerzési lehetőségük. Bár ott van nekik még a tüzes lidérc, Lidaster, aki kémkedni jár.

 
Hét esztendő telik el így, mint a mesékben. Egyik harc követi a másikat. Phosphor közben nem csak csatákban és lerohanásokkal, meg rombolással és csellel próbálkozik, hogy a birodalmat megszerezze, hanem a királyt a leggyengébb pontjain, a leányain keresztül is támadja. Azaz, megpróbálja elcsábítani őket. (A királynak két fogadott lánya van, akiket a folyónál találtak, egy jóslat útmutatását követve.) Asté nehéz eset. Először őt akarja becserkészni, de nem találja. Beszélnek róla, de mintha nem is létezne. Nem is sejti, hogy a történet folyamán a sors már többször a közelébe sodorta, sőt találkoznak is és már-már igen közel kerülnek egymáshoz, de egyikük se sejti a másikról, hogy kicsoda. Phosphor végül úgy dönt, hogy inkább a másik hercegnőnél próbál szerencsét. Kátéval, aki mágiát és varázslatot tanul, úgy tűnik könnyű dolga lesz. Szinte azonnal beleszeret, amint emberi alakját meglátja. Idővel át is áll az oldalára, de sosem lesz áruló, azaz semmilyen információt nem hajlandó kiadni a birodalomról. Phosphor rájön, hogy semmire se megy vele. Aztán Káté is belátja, hogy nincs jövőjük, mert rájön, hogy Phosphort a szerelem erejével se képes megváltoztatni, megállítani. Szégyenkezve tér vissza a birodalomba.

 
Novella a regényben!
—– A ki nem mondott szó (Titkos linken kiküldve!)
Ezt a jelenetet novellaként már elküldtem emailben, csak abból nem derült ki, hogy a fantasy része, de hamarosan küldöm a bővített verzióját, melyből még többet megtudhattok.

 
Van még két nő, akinél Phosphor megpróbálkozik. Az egyik a király fiatal és szép, de sajnos hűséges felesége. A másik pedig Anchellina, aki egy élőholtszerű lány. (Nem Phosphor hozta vissza az életbe, így különbözik a többi zombitól és régebb óta is van már a birodalomban. Egy alkimista kísérletének az eredménye, aki az örök élet titkát kutatta, de láthatólag nem sikerült teljesen visszahoznia a leányt, aki egy nagy tűzben halt meg. Megégett arca miatt fátylat visel és ő is a palotában él. Phosphor nem akarja megszerezni őt, mert jelentéktelennek tartja, de egy véletlen folytán találkoznak és érintésével begyógyítja arcának sebeit. A lány ezt követően hálából bármit megtenne érte.

 
Aztán sok minden történik még, majd egy napon… történik valami és Phosphor többé nem támadja a királyt. A seregeit is leállítja. Senki se érti, hogy miért.

 
Aztán telik múlik az idő és egy nap fel is adja magát, hogy vállalja addigi tetteinek következményeit.

 


 
Sok száz év múlva játszódik ez a történet, melynek idején a király nincs sehol. (Deisider-ként álcázta magát ismét és úgy vegyült el a nép közt. Az új és hatalmas ellenség már megjelent. Az árnyak már túl vannak ellenük a nagy és vesztes háborún. Sok minden történt. Jelenleg állóháború alakult ki köztük. Egyik fél se támadja a másikat. A Határhegy túloldalán éldegélnek és a világosságot egy tűzgömb biztosítja a számukra. Az árnyak már felkészültek arra, hogy saját védelmük érdekében, ha a gömb fentebb emelkedne, akkor megsemmisítsék.

 
A történet főhőse a feledés folyójának vizéből mászik ki és fogalma sincs arról, hogy ki ő valójában. Csak egyet tud. Meg kell találnia a királyt. Így kezdődik ez a történet, mely egy regény!

 

Kisregény a regényben!
—– A király és a sötét paraszt (A menüpontok közt található)
A weboldalon fent van a regény eleje kisregényként, mely önmagában kerek egész történet, ezért ingyenesen olvasható. Ebben is szerepel az Árny, aki ismét kavarja a szálakat és megjelenik Phosphor is, akinek viselkedése már teljesen más, mint az elején. Már rettegik a nevét jó ideje, így laza és könnyed. Hamarosan kiderül róla, hogy főhősünk mellé szegődött, hogy védje őt, mintha az őrangyala lenne. Hogy miért? És ki a főhős, erre már a kisregény végén megadja Phosphor a választ, de mivel nem mond nevet, így csak azok fogják érteni, akik elolvasták a weboldalamon ingyenesen fent lévő többi történetet.

 
Hamarosan a teljes regény is felkerül, melynek a végén még többet tudhattok meg főhőséről.

 
(Szpojler:
Az egyik hercegnő az, Asté, de újjászületett azóta és már semmire se emlékszik, csak a királyra.)

 
Novella a regényben!
—– Ezüst tekintet, arany szív (Titkos linken kiküldve!)
Ennek a regénynek a része ez a történet is, melyet novellaként már kiküldtem titkos linken. Ez Árlen hercegről szól. Hamarosan küldöm a közvetlen folytatását, mely szintén novellaként kerek egész, de már nem Árlenről, hanem az egész történet főszereplőjéről és kilétéről szól.