- Az összes - Novellák Típus: elgondolkodtató

Munkásember

Munkásember, foltos, szakadt nadrágban és pólóban fáradtan szállt fel a buszra késő délután, majd kimerülten roskadt le az egyik székre. Nem vágyott már semmire jobban, mint arra, hogy hazaérjen és elnyújtózzon az ágyán. Egész nap robotolt, mert mint a legtöbb férfi, mindent megtett azért, hogy eltartsa a családját. Igen. Férfi volt. Ezt tehát természetes módon várta el tőle mindenki.

A buszon látta az utasok pillantásait, benne a gondolat… munkásruhában, izzadtan, mégis hogy mert felszállni. Szemlátomást nem tetszett nekik. De mégis mit tehetett volna? Kocsira nem tellett. Valamivel haza kellett jutnia minden egyes nap a kemény robot után. Érezte a viszolygást már akkor, amikor felszállt, de amikor még le is ült… látta a tekintetekben a megbotránkozást… mégis mit képzel… egészséges, ereje teljében lévő férfinak tűnt. Mégis milyen pofátlanság a részéről, hogy foglalja a helyet. Aztán elindult a busz. A következő megállónál azonban felszállt egy asszony. Nem volt különösen szép vagy nagy keblű. Bárki lehetett volna közülünk. Bármelyik nő.

A férfi mégis azonnal, szinte ösztönösen pattant fel és már adta is át a helyét nem törődve azzal, hogy mennyire fáradt. Számára ez természetes volt. Mégiscsak ő volt a férfi. Ismerte az illemszabályokat. Arcán tehát nem látszott kényszeredettség, miközben fáradtsága ellenére felpattant. Meglepetésére azonban az asszony kedves mosollyal így szólt:
– Köszönöm, de maradjon csak! Bizonyára egész nap dolgozott és nagyon fáradt már. Üljön csak nyugodtan!
A férfi meglepetten hallgatta az asszony szavait. Nem gondolta volna, hogy valaha vele szemben is figyelmes lesz valaki. Hiszen ő egy férfi volt. Neki kötelessége, hogy keményen dolgozzon, zokszó és panaszkodás nélkül, összeszorított fogakkal, amíg csak él.