- Az összes - Novellák

Sanyi ismét újjászületett

Felháborító! Szerinted is?

Sanyi ismét újjászületett. Ezúttal elég kellemes élete volt. Legalábbis eddig. Kellemes volt a tavasz. Szerelmes is volt. A nyár is boldogságban telt el. Sokat járt a természetben, a fák közt a családjával. Párjával idilli volt az élete. Szinte egész nap mást se csináltak, csak szerelmesen zsongtak mindenütt, bármerre jártak. A friss, üde világ kápráztatta színeivel.

Most azonban kezdett minden megváltozni körötte. Sanyi tudta, nem élhetnek tovább ebben az idilli boldogságban. Lassan ideje lesz gondoskodnia családja biztonságáról is. Közelgett a tél. Kellett egy hely, ahol meghúzhatják magukat. Sanyit komoly, nehéz kérdés kezdte foglalkoztatni. Az élete, az életük múlt ezen. A kérdés pedig az volt, hogy mit tegyen. Mikor érdemes biztonságos téli menedéket keresni a fagyos időkre? Sanyi tudta jól, mily sok múlik a jó időzítésen. Minden nap, minden perc számított, hisz minden falat élelemmel, amit találtak, amit magukhoz vettek, egyre csak erősödtek. Fel kellett készülniük a télre.

Sanyi tudta jól, hogy ha nem esznek eleget, nem bírják ki a rettenetes fagyokat, még elbújva se. De Sanyi azt is tudta, ha túl későn keresnek, találnak és foglalnak helyet maguknak, akkor előfordulhat, hogy túl késő lesz és nem marad már nekik olyan zug, ahol túlélhető a tél. Aggódva nézte az arrogánsan zümmögő korai helyfoglalókat. Úgy tűnt, irigylésre méltóak, hiszen szép, kényelmesnek ígérkező otthonokat találtak maguknak. Lassan egyre közeledett az ősz. A Nap sugarai egyre gyengébbé váltak. A fák levelei is szállingózni kezdtek, de Sanyinak és családjának még nem volt lakása. Mindeközben a többiek sorra foglalták el a jobbnál-jobb otthonokat, aztán már csak a garázsokban, raktárakban maradt hely. Voltak, akiknek csak az erkélyen jutott egy kis zug. Sanyi egyre gyötrőbbnek érezte a dilemmát. Tudta, ha nem keres időben helyet magának és családjának, akkor nekik már nem marad és meg fognak fagyni. De azt is tudta, hogy akkor is meghalnak, ha nem elég erősek a télhez, azaz minden falat számít, ezért még nem rendelte be a mezőkről a szeretteit. Ő azonban már ott zsongott és döngicsélt a panelek erkélyei körül, keresve a megfelelő helyet…

Sanyi tehát már ott zsongott és döngicsélt a panelek erkélyei körül, keresve a megfelelő helyet. Sanyi ekkor látta meg azt a fura, óriási, istenszerű lényt. Valójában persze nem volt az, csak azt képzelte magáról, miközben unott, borostás arccal, sörrel és légycsapóval a kezében az erkélyre lépett. Aztán egy hangos csattanás és a fickó már véget is vetett Sanyi dilemmájának. Többé már nem volt gondja a télre. Aztán a fickó nyugodt méltósággal hátradőlt a nyugágyban és bosszankodva és dühösen csak ennyit mormogott:
– Rettenetes ez a sok poloska. Irtani kéne őket ezrével. Felháborító, hogy mennyien vannak…
Asszonya a szobából szomorúan tekintett ki rá és csak ennyit suttogott:
– Mondja ezt egy, a több mint hétmilliárd ember közül…

Tetszett ez a történet?
Akkor adj rá sok csillagot, majd
nézz körül a menüben, mert sok-sok írásomat olvashatod most végig ingyenesen!