- Az összes - Novellák Tihamér

Tihamér lakása 2.

#tihamerlakas2

1.
A történet eleje:
Tihamér felkészülten és határozottan várta az új vevőjelöltet, baljában egy pár lábzsákot szorongatva, elszántan arra, hogy illedelmes, de ellentmondást nem tűrő hangon már a köszöntést követően megkérje arra, hogy azt húzza fel a sáros cipőjére. Tél volt még és nemrég is esett a hó. A telefonban az illető intelligensnek tűnt és illedelmesnek is. Nem gondolta, hogy bármi probléma lehet majd vele, de a sors hamarosan bebizonyította, hogy igen kreatív író. Tihamér már sejtette, hogy ez a története is hamarosan felkerül Alex blogjára, a különleges novellák közé, hogy az olvasók jót szórakozzanak rajta. Mármint a sztorin és nem Tihaméron. Őt szerencsére már sokan kedvelték így láttatlanban is, ami sokat jelentett a számára. Valójában ezért és nem lustaságból tette félre a gondolatot, mely szerint jó lenne tenni egy utolsó kirándulást a Dunához és hagyni, hogy vize tovasodorja az élet minden nehézségét, problémáját vele együtt. Tihamér talán kicsit újra bizakodni is kezdett. Abban reménykedett, hogy a lakás eladása, illetve a pénz, melyet érte kap majd, megoldja minden gondját. Nem tudta, nem sejtette azonban, hogy a sors ma is csak egy jót nevet majd rajta.

2.
A férfi magas volt, jókedélyű és illedelmes. Még a kék lábzsákot is szó nélkül felvette, pedig majdnem negyvenhatos lábbal áldotta meg az élet. Megnyerő, barátságos modorával bárkit lenyűgözött volna, de Tihamérnek lételeme volt a gyanakvás. Amikor rápillantott, elsőre azt gondolta volna róla, hogy ingatlanügynök, mégpedig az arcát, sunyi rókatekintetét elnézve a rosszabbik fajtából, de Tihamér nem szerette az előítéleteket. Különben is, az egyébként se lehetett. Tihamér már a telefonban megkérdezte tőle, hogy magánszemély vagy közvetítő és azt mondta, hogy az előbbi. Sőt! Azt is mondta, hogy készpénzes és igen, az árral is tisztában van, mosolygott a hangja. Tihamérnak tehát nem volt oka a gyanakvásra. Mégis… érezte, hogy valami nem stimmel. Érezte, hogy hamarosan meglepő fordulat vár rá. De mégis milyen meglepetést okozhat egy ilyen tisztelettudó és kedvesnek tűnő férfi? A vendég késett ugyan, de pontosan telefonált és jelezte ezt. Megérkezve lelkesen nézett körbe. Úgy tűnt, tetszik neki a lakás. Úgy tűnt, minden rendben lesz, de aztán végül Tihamér feltette ismét a kérdést, hogy akkor ugye készpénzes és nem hitelre vásárolna. A fickó erre kicsit hebegni kezdett és megvallotta, hogy igen, készpénze az lenne, de nem ő akar vásárolni, hanem egy ismerősének… meghogy egyébként nemrég adott el egy lakást valakinek, ami olyan jól ment, hogy kedvet kapott hozzá és Tihamérnak is szívesen segítene. Barátunk erre összevonta a szemöldökeit és arra gondolt, mi lehet vele a gond, ami miatt ismét palira akarják venni. Méghogy kedvet kapott az ingatlanozáshoz…? Hisz ezt tanulni kell… pár hónapos tanfolyam elvégzésére és vizsgaletételre van szükség hozzá a törvény szerint. Ráadásul számlázni és adózni is kell. Aztán ki is derült, hogy a fickó cége amúgy már tizenöt éves… névjegykártyát is adott, miközben már egészen belelendült és csak beszélt és beszélt… de úgy tűnt igen sok az ellentmondás a szavaiban. Már mondhatott akármit. Előadhatta, hogy milyen tökéletes az ajánlata, meg hogy nem lenne szerződés, csak ha kihoz vevőjelöltet és akkor is csak arra az egyre vonatkozóan papíroznák le. Bármily jól hangoztak azonban a szavai, Tihamér már döntött. Lehet, hogy gyáva volt kissé és bátortalan, valamint túlságosan illedelmes és alázatos, de nem ostoba. Tudta, hogy egy kapcsolat, legyen szó akár üzletiről, sosem épülhet hazugságra. Tihamér bizalmát csak egyszer lehetett elveszíteni.

3. rész
Tihamér bizalmát csak egyszer lehetett elveszíteni. Amint tehát kiderült számára az igazság, nem számítottak a szép szavakba csomagolt csodás ígéretek. Talán egy csitrit levehetett volna a lábáról ilyesmikkel a férfi, de Tihamér már az ajtó felé tekintett az első felismerést követően és arra gondolt, miként szerelhetné le minél rövidebben, ugyanakkor illedelmesen az illetőt. Igen. Még mindig illedelmes volt. Egyszerűen nem bírt másmilyen lenni. Pedig talán csak annyit kellett volna mondania, hogy jól van, akkor elég, takarodjon és ne nézze idiótának tovább. De ehelyett amikor a férfi azzal jött, hogy készíthetne-e pár képet a lakásról, Tihamér csak annyit mondott, hogy nem ér rá, mennie kell, mert dolga van és majd megbeszéli a családdal és jelez, ha úgy döntenek, majd illedelmesen kitessékelte az ügynököt. Igaz, már tudta, hogy nem fognak úgy dönteni, de végülis ő nem hazudott. Valóban dolga volt. Csak azért sietett oda a munkából, mert a férfi azt mondta, hogy neki csak ez az időpont a megfelelő. A családdal is meg akarta beszélni. Sőt! Azt tervezte, hogy Alex összes olvasóját is megkérdi vajon mit tegyen, valóban ennyire fontos az elvek szerint élni vagy ostoba, hogy egy ilyen apró hazugság miatt talán kihagyja a jószerencséjét? Nem gondolta volna, hogy jók lesznek az első megérzései, pedig a férfi ravasz, rókaarca is már előre jelezte a történet végkimenetelét. Csakhogy Tihamért nem érdekelték az előítéletek. Felőle akár egy gonosz, aljas, sunyi gazember is lehetett volna a vásárló, vagy akár egy ingatlanügynök. A pénz az pénz. Sajnos azonban a hazugság az meg hazugság. És ezzel véget is ért ez a történet, mielőtt még igazán elkezdődhetett volna és a tömör vasajtó bezárult a vendég háta mögött.