Lilien & Phosphor

– Te félsz! Jól sejtem? – kérdezte és smaragdszín tekintete játékosan villant a lány felé, miközben ajkai szegletében jól láthatóan jelent meg a gúnyos mosoly, nem leplezve tovább hegyes szemfogait.
– Félni? Ugyan! Tőled? – csilingelt a könnyed nevetés.
– Méghogy tőlem félni? – hőkölt hátra játékosan a kérdezett – Erre nem is gondoltam eddig. Bár, most, hogy mondod… igazán félhetnél tőlem. Legalább egy kicsit. – mosolygott – Tudod… a hírnevem miatt. Mégis mit gondolnának rólam, ha még egy ilyen kis csitri is visszabeszél nekem?
– De hiszen Te nem is létezel!
– Komolyan? – kérdezte, miközben arcán döbbenet futott át, de a következő pillanatban már el is nevette magát – Nem mondod!? És erről én miért nem tudok?
– Én képzeltelek el. Ez most csak egy álom. – magyarázta neki a leány.
– Fantasztikus! – nevetett fel erre a különös lény ismételten – Akkor te már mindent tudsz. Én meg már pazarolni akartam rád, az Emlékezés tavának vizét. De így sokkal jobb. Akkor indulhatunk is.
Azzal megérintette a leány vállát, mire mindketten egy különös helyen találták magukat.
spacer