FANTASY KISREGÉNY - I. kötet


Egy teljes fantasy-kisregényt INGYEN olvashatsz most!

A történet végére a főszereplő helyzete megoldódik,
de mivel sokan kértétek, így a II. kötetben folytatja útját.



Kattints ide az olvasáshoz!

I-II. fejezet - Részlet:
"Hajnalban indult útnak, mint mindenki más. A hűvös levegő az új tudás reményét ígérte. Egy út, mely ki tudja hová vezet, és amely során ki tudja mennyi új tudást, tapasztalatot szerezhet. Ment mendegélt, hegyeken-völgyeken által. Útja során számtalan új és érdekes dolgot látott és tapasztalt, de nem talált semmit, amit elég különlegesnek nevezhetett volna. Aztán egy nap, a szakadó esőben bandukolva kiért egy sziklaszirt szélére. Lábai alatt a hatalmas mélység, előtte a távolba vesző horizont. Messze elláthatott onnét a vidéken. A Nap alkonyi fénye az esőfüggönyön túl már csak halványan pislákolt. Tudta, hamarosan beesteledik, tehát mielőbb biztos menedéket kell találnia éjszakára. Épp fordult volna, hogy ekként cselekedjen, ám ebben a pillanatban megmozdult talpa alatt a talaj és mielőtt bármit tehetett volna, már zuhant is lefelé a mélységbe. Tudta, eljött számára a vég. Pedig ez még csak a kezdet volt. Egy új, eladdig soha nem gondolt élet kezdete."

Elolvasom az I-II. fejezetet!

Kattints ide az olvasáshoz!

III. fejezet - Részlet:
"Amikor a térre léptem, melyet körbevettek, egy pillanatra megtorpantam a látványtól. A fához egy emberszerű lényt kötöztek. Megszaggatott, koszos ruházatot viselt. Fekete, hullámos fürtjei takarták arcát, ahogy feje eszméletlenül bukott előre. Ha a kötél nem tartotta volna, bizony összerogy. Annyira emberinek tűnt, de mégse volt az. Szárnyai a denevérekhez, enyhén csavart, hegyes szarvai a kecskékhez tették hasonlatossá.
- Maga az orvos? - kiáltott rám a mellette álló felfegyverzett alak.
- I... igen. - dadogtam.
- Jöjjön ide!
Bátortalan léptekkel indultam meg feléjük.
- Na, mi lesz már! Jöjjön, és ne kéresse magát!
Lassan odaértem hozzájuk, de közben egyetlen pillanatra se vettem le tekintetem a fogolyról. Félelem és rettegés borzongatott. Legszívesebben elfutottam volna, hátra se nézve. Ugyanakkor tudásvágyam, és kíváncsiságom vitt előre."

Elolvasom a III. fejezetet!

Kattints ide az olvasáshoz!

IV. fejezet - Részlet:
"– De van más lehetőséged! – állította.
      Hangjában határozottság csengett. Először csak értetlenül néztem rá, de aztán átfutott elmémen a felismerés.
– Igaz… – suttogtam – egy lehetőségem még van.
      Azzal felkeltem és elindultam.
– Várj! Most hová mész? – szólt rám.
– Ne aggódjon! Nem fogok senkinek se ártani. – feleltem, majd elmosolyodva hozzátettem még. – Legalábbis másoknak nem.
      Szavaimra először döbbent csend volt a felelet.
– Meg akarod ölni magad? – suttogta aztán elhűlten.
– Ne aggódjon! Nem itt teszem meg. Nem okozok gondot ezzel.
– Miket beszélsz! – kiáltott fel erre megragadva karom. – Nem mész sehova! Nem fogom hagyni, hogy meghalj. Azt pedig még kevésbé, hogy megöld magad. Nem tudom még, hogy mi lesz, de az biztos, hogy ki fogok állni érted és…"

Elolvasom a IV. fejezetet!

FANTASY KISREGÉNY - II. kötet


Most ezt is teljes mértékben INGYEN olvashatod!

A történet végére a főszereplő megtalálja új otthonát.
A fejezeteit folyamatosan teszem fel!



Kattints ide az olvasáshoz!

I. fejezet - Részlet:
"Évszázadok teltek már el azóta, hogy miután meghaltam, ide kerültem. Azóta egyik nap olyan volt, mint a másik. Nem érzékeltük többé az idő múlását. Nem volt már többé se éjjelünk, se nappalunk. Felettünk nem szikráztak többé a csillagok. Nem tündökölt már a Nap se nekünk. A halálon innen, már semmi se számított. Az egyetlen mulatságot az jelentette akkoriban a számunkra, hogy az újonnan érkezőket riogattuk. Valójában azonban szinte teljesen ártalmatlanok voltunk. Puszta kézzel nem tudtunk megérinteni semmit, se a talajt, se a fákat, se a köveket, csak más lelkeket. Azokat a dolgokat tudtuk csak megfogni, amit magunkkal hoztunk, melyek a sírba mellénk kerültek. Nekem például ilyen volt a szablyám. Ily módon, szinte mindenki rendelkezett valamiféle fegyverrel. Némelyek még a lovukat is magukkal hozták. A fegyverek azonban a többi lélekkel szemben semmit se jelentettek, hiszen azok áthaladtak rajtuk, anélkül, hogy sérülést okoztak volna nekik. A holtakat megölni újra már nem lehetett."

Elolvasom az I. fejezetet!