Sanyi és a nők

 

Sanyi nem értette, miért nincs szerencséje a nőkkel. Sokat gondolkozott azon, hogy mi lehet vele a baj, miért kerülik, de csak nem bírta megfejteni a talányt. Pedig gyakran sétálgatott a tükör előtt és alaposan megszemlélte magát. Nem látott azonban a küllemén semmi kivetnivalót. Se az orra, se a füle nem volt nagyobb az átlagosnál. A bajsza is szép, sőt figyelemre méltó volt. Büszkén viselte és mindig gondozta, mert úgy tudta, az ilyesmi tetszik a nőknek. Méltán hihette hát, hogy kifejezetten jóképűnek számít. Úgy vélte, a természetével sincs semmi probléma. Kíváncsi és kedves volt, mindig vidám és szerette az emberek társaságát. Találékony is volt és jól alkalmazkodó.
Sanyi eleinte egy pincehelyiségben lakott. Akkoriban azt hitte, ez lehet a baj, emiatt nem kedvelik. Azt gondolta, talán érződik rajta a pinceszag, így aztán átköltözött egy csinos kis tetőtéri garzonba. A lányokkal azonban továbbra se volt szerencséje. Egyáltalán nem javult a helyzet. Szót érteni pedig végképp nem tudott velük. Pedig nagyon vágyott már egy igazán komoly kapcsolatra, de ez valahogy sehogy se jött össze neki.
Egyszer ugyan már odáig jutott, hogy sikerült be is költöznie egy lányhoz. Kezdetben úgy tűnt, nincs semmi gond, jól elvoltak együtt. Szerette azt a lányt. Szorgos és dolgos teremtés volt. Még főzött is rá, takarított utána. Egy gond volt csak. Sajnos a lány nappal dolgozott, míg ő főként éjjel tevékenykedett. Így alig láthatta őt. Ennek ellenére éveken át azt hitte, minden rendben kettejük közt.
Aztán egy nap éppen a konyhában falatozott jóízűen, amikor hazaért a lány a munkából. Nos, nem örült neki egyáltalán. Szóhoz se tudott jutni a sok szitok közepette. Nem értette mi baja vele a lánynak. Hiszen mindig gondosan ügyelt arra, hogy ne zavarja semmivel. Tudta, hogy sajnos más az életritmusuk, de nem tehetett erről. Ha a lány aludt, ő mindig lábujjhegyen osont a konyhába, csendben, sötétben, hogy fel ne ébressze. Amikor azon az estén a lány hazatért és meglátta őt, azonnal elkezdett ordibálni. Először azt hitte csak munkahelyi gondjai vannak, nehéz napja volt.
De a lány olyasmiket vágott a fejéhez, amiket ő semmiségeknek gondolt. Nehezményezte például, hogy mindenbe beleeszik. De honnét sejthette volna, hogy ez gond lehet? Hiszen ő is otthon volt a lakásban. Azt hitte, minden közös. Miért ne ehetett volna bármit? A lány azon az estén főleg a drága sajt miatt volt dühös, amit a kredencről emelt le.
Sanyi döbbenten és dermedten hallgatta a lány átkozódását egy hosszú pillanatig. Még a szemei is elkerekedtek ahogy nézte. Sehogy se értette mi ez a hirtelen indulat. Arra gondolt, hogy még ha a széfből vett volna ki egy gyémántot… nade ez csak egy darabka sajt volt. És akkor mi van? Ezt kívánta meg. Nem értette emiatt miért van úgy oda a lány, de sejtette, hogy nem is ez az igazi gond. Biztos volt abban, hogy valami egészen más problémája van vele, de fogalma se volt arról, hogy mi. Amikor pedig a lány dühében a seprűt is meglengette, már egyértelművé vált a számára, hogy ez nem is számít. Megértette, ott többé nincs maradása.
Ezután Sanyi újra hazaköltözött, vissza a tetőtéri lakásba.
Azóta is ott él, egyedül és magányosan. Az alatta lakók sokszor hallják őt, amint éjszakánként fel-alá járkál.
Sanyi még mindig egyre csak gondolkozik és nézegeti magát a nagy tükörben, miközben hosszasan töpreng azon, hogy mi lehet a gond vele.
Nem érti miért kerülik el őt, ha meglátják. Vajon mi lehet a baj a küllemével?
Ahogy az évek teltek, Sanyi lassan már hozzászokott a magányhoz és mindennapjait odafent tölti a padlásszobában, egyedül. Nappal már az utcára se megy ki szívesen. Inkább kerüli az embereket. Mindig összerezzen, amikor meglát egy lányt és igyekszik elkerülni a tekintetüket. Mindenhez hozzászokott már, de a nők sikolyához még nem tudott. És van még valami, amit Sanyi egyáltalán nem ért, mégpedig azt, hogy amikor meglátják, miért kiáltják azt, hogy „patkány”. Természetesen az. Hiszen ez jól látszik. De mi van akkor? Miért gond ez?

Tetszett? Akkor kérlek oszd meg! Köszönöm!


Az utolsó fénysugár – Ezt már olvastad?
 


yperpérán

spacer