Mandy Kristóf
Yperpérán – A birodalom a túloldalon
Az Yperpérán egy különleges világ: a túlvilág birodalma, ami nem pusztán a halál utáni létezés helye, hanem egy élő, működő rendszer – Hádész uralma alatt. A szó maga is görög eredetű, jelentése: túl mindenen, a túloldalon, a túlvilágon. Nem sötét és üres, hanem egy komplex, önálló világ, ahol a halottak lelkei mellett mágikus lények, újraélők, demiurgok és más, az emberi világból kiszorult legendás létezők találnak menedékre.
Hádész itt nem csupán az alvilág őre, hanem egy igazságos, mélyen logikus rendszer ura, aki a világok közti egyensúlyt őrzi – csendesen, de kérlelhetetlenül.
💙 Mi az a Blue Heart Fantasy?
A blue heart fantasy egy új fantasy-műfaj, amit én találtam ki. Az egyik főhősöm, Phosphor szíve adta a műfaj nevét. A blue heart fantasy nem csupán egy műfaj – hanem egy szívverés, ami egyetlen lényből indult el: Phosphorból. Ő az, akinek a vére nem vörös, hanem kék – és a szíve is. Nem a hősiesség hagyományos értelemben: nem kard, nem mágia, nem korona teszi különlegessé. Hanem az, hogy más. Egy keveréklény, aki túl érzékeny, túl igazságos, túl különös ahhoz, hogy beleférjen bármilyen megszokott szerepbe. És mégis, amikor senki más nem áll ki a kitaszítottakért, ő odalép. Kék szívével gyógyít, visszahozza a holtakat – félig, de reménnyel. És a félig visszahozottak hálája világokat formál.
Ebben a világban a hős nem feltétlenül harcos, nem mágus, nem király – hanem egy keverék, egy törékeny egyensúly a régi rend és az új lehetőségek között. A műfaj központi motívuma a kék szív: az érzékenység, az elfogadás és az igazság mélyen lüktető szimbóluma. A kék vér rezet hordoz – és vele együtt erőt, gyógyulást, különlegességet. A blue heart fantasy nem harcot keres, hanem utat. Egy olyan világot, ahol az idegen nem elpusztítandó, hanem megértendő. Ahol az érintés gyógyít, a gyengeségből erő lesz, és a hős úgy válik legendává, hogy végig önmaga marad – még ha senki más nem is olyan, mint ő.
Ki a pilinke és ki Phosphor?
A Túlnani hordák „Pilinkének” nevezik – lenéző gúnynévként használják a különös lényre, aki egy napon az égből zuhan közéjük. Még sosem láttak angyalt, és nem tudják, kit mentenek meg. Ő maga sem tudja: emlékeit elvesztette, múltja ködbe vész. Nem sokkal Hádész megérkezése után bukkan fel, és tanúja lesz annak, ahogy a Birodalom alapjai lerakódnak, s végül Hádész fejére kerül a korona.
Pilinke sokáig velük él, mígnem a múltja utoléri, és az, aki retteg képességeitől, csapdába csalja. De a halála nem végleges: az, aki megölte, új testet ad neki – és vele új nevet is. Ő lesz Phosphor: a Fényhozó. Új testében emberszerű, embernek is hiszi magát, de az istenek nevelik fel, akik valamiért különösen figyelnek rá. Sokáig nem tudja, ki is ő valójában – egészen addig, míg egy nap teste átváltozik, és elindul, hogy Yperpéránban leljen menedékre.
Phosphor – legyen bár Pilinke vagy újjászületett alakja – a kezdetektől a jelen korig ott van szinte minden kalandban. Ő az egyik kulcsfigura, akinek létezése átszövi az egész történetet: a birodalom születését, az istenek játszmáit, és a végső kérdést – vajon lehet-e önmaga az, akit a világ nehézségei megváltoztatni próbálnak. Különös, cinikus, ironikus stílusával és azáltal, hogy mindig harcol a saját és mások igazáért, hamar az olvasók kedvence lett.
Phosphor nem tartozik sehova – és talán épp ezért válik azzá, aki mindenkiért küzd. Fekete bőrrel, denevérszerű szárnyakkal és zöld, macskaszerű szemekkel egy olyan világban, ahol mindenki besorolható – ő pedig semmilyen rendszerbe nem illik. Vére kék, rezet tartalmaz, és vele együtt titkos, gyógyító erőt hordoz: sebeit gyorsan begyógyítja, érintése enyhülést hoz, néha pedig visszahívja a halottakat a félárnyékból – nem egészen élőként, de új céltól vezérelve. Egykor angyal volt, de képességei meggyengültek, és most blöffből építi a legendát: úgy áll ki másokért, hogy csak látszólag félelmetes – míg lassan valóban azzá válik. Cinikus, ironikus és dacos – nem ölel, nem simul, nem enged könnyen közel senkit, de ha egyszer melléd áll, többé nem hagy el. Phosphor nem hős. Csak az lesz. Mert valakinek a kívülállókért is harcolnia kell.