Akció!

A lidércnő bosszúja

 

200 Ft 100 Ft

Lidelina és a kívánság

A kávézó egyik asztalánál egy feltűnően csinos leány üldögélt egyedül, magányosan. Elgondolkodva kóstolgatta a süteményt, melyet nemrég hoztak ki neki. Ez már nem az első volt. Úgy tűnt, édességbe próbálja fojtani bánatát. Nagy, barna, enyhén mandulavágású szemeivel szomorúan tekintgetett az újabb és újabb, betérő vendégekre, miközben ujjaival szórakozottan játszott vörös hajtincseivel, melyek a válláig értek.

Leírás

A kávézó egyik asztalánál egy feltűnően csinos leány üldögélt egyedül, magányosan. Elgondolkodva kóstolgatta a süteményt, melyet nemrég hoztak ki neki. Ez már nem az első volt. Úgy tűnt, édességbe próbálja fojtani bánatát. Nagy, barna, enyhén mandulavágású szemeivel szomorúan tekintgetett az újabb és újabb, betérő vendégekre, miközben ujjaival szórakozottan játszott vörös hajtincseivel, melyek a válláig értek.

Mintha várt volna valamit, valakit. Valójában azonban a férfi már megérkezett. Ott ült, nem messze tőle. Egy szépen zöldellő műnövény levelein át feltűnés nélkül figyelemmel tudta kísérni minden mozdulatát.

Jól látta azt is, hogy most, miközben egy nővel kávézgat, már nem viseli a jegygyűrűt, mely pár perce még, amikor az egyik kereszteződésnél az utolsó pillanatban visszarántotta a váratlanul érkező busz elől, akkor még az ujján volt. A férfi akkor elmormolt egy köszönömöt, de több figyelemre nem méltatta a lányt.

Elgondolkodva nézte végig kedélyes társalgásukat, majd észrevétlenül követte őket egy szállodáig, de nem ment be utánuk. Töprengőn álldogált a járdán és arra gondolt, hogy már rég a férfi elé kellett volna állnia és megvallani neki az igazat. Elmondani neki, hogy ki ő. Annyira utálta ezt a részt. Mindig, újra és újra elmondani, majd magyarázkodni a hitetlenkedő félnek. Utálta, sőt gyűlölte ezt. De még jobban gyűlölte önnön életét, helyzetét, azt, hogy mindig mások kívánságait kell teljesítenie.

Egész éjjel ott virrasztott, nem messze a szállodától egy olyan helyen ahonnét jól láthatta annak főbejáratát. Egy lépcsősorra kuporodott le, az árnyékos részen, ott, ahol nem vehették észre. Kezeivel átkulcsolta lábait és állát térdein pihentetve várakozott.