Akció!

Az el NEM lopott gyémánt – (KÖNYV)


2 970 Ft

2 376 Ft

Imádod a romantikus kalandokat? Te mit tennél meg a pasidért, ha veszélyben lenne? Vajon egy különleges, színét változtató gyémánt ragyogása vagy a vonaton megjelenő író, aki egyébként a pasid legjobb barátja, elterelhetné a figyelmed, megdobbanthatná a szívedet?

49 készleten

Leírás

Olvass bele!

“A lány időnként lopva a fiúra tekintgetett, arcát fürkészte, mintha gondolataiba akart volna belelátni, de szólni nem mert. Pedig kérdései bőven lettek volna. Ahogy elnézte a fiú arcát, ébenfekete haját, ápolt szakállát és a vastag, fekete keretes elegáns szemüveget, nem értette, eddig miért nem tűnt fel, hogy mindez álca csupán. Vajon miként nézne ki ezek nélkül? Miként nézett ki korábban, mielőtt még megismerte őt? Amikor annakidején először megpillantotta, azonnal elöntötte szívét a forróság és gyomrában elszabadultak a pillangók. Szerelem volt első látásra. Sose hitte, hogy ilyesmi vele is megtörténhet. De vajon miért tetszett meg neki a fiú? Lehet, hogy csak a komoly és elegáns külső, a megjelenése nyűgözte le érzékeit? Lehetséges, hogy ha korábban találkoznak, akkor figyelemre se méltatta volna?”


“Martin szintén hallgatott, de ő nem gondolt közben a lányra. A döntést már meghozta. Elhatározta, még kikíséri az állomásra, aztán felteszi egy vonatra, hogy hazamehessen a szüleihez. Ezzel lezártnak tekintette ezt az ügyet. Gondolatai már teljesen máson jártak.”


“Izabell könnyekkel küzdve szállt le a vonatról. Remegő kézzel vette elő mobilját, hogy taxit hívjon. Tudta, mielőbb a reptérre kell érnie. Talán még ott találhatja Martint. Annyira el akarta mondani neki, hogy vele akar lenni, hogy ő inkább meghal vele együtt, minthogy éljen nélküle, bármily ostobán hangzik is e gondolat. Azt remélte, ha meglátja, hogy visszatért hozzá, akkor megérti milyen erős a szerelme, és hogy semmivel se lehet eltántorítani őt, mert bármire képes érte.”


“András lélegzetvisszafojtva lapult a kamion alatt. Várta a kedvező pillanatot. Igen. Tudta, hogy az egyik fickónál gépfegyver van, de őt ez hidegen hagyta. Iszonyodott ugyan mindenfajta lőfegyvertől, de nem félt egytől sem. Nem izgatta a Halál. Úgy vélte, ha ott, a konténerben, a téli fagyban túlélt egy egész éjszakát, közvetlenül a születése után, akkor már mindent túlél. Végtelen ridegséggel vonta le magában a borzongató, ám erőt adó következtetést: „Anyámnak nem kellettem. Aztán a Halálnak se. Szemétnek nézett mind a kettő.” Valahányszor ez eszébe jutott, a gondolatra, mintha megfordult volna szívében egy tőr. Elmosolyodott. „És milyen igazuk volt. – gondolta. – Valóban szemét vagyok.” Úgy vélte így már az életével szabadon hazardírozhat. És ez adta neki az erőt.”


“Tudta, nem hagyhatja életben a szemtanút. Amint észrevette a lányt, már elő is kapta fegyverét és rászegezte.
– Megállj! – kiáltotta.
Izabell már tudta, végzetes hibát követett el azzal, hogy azon az éjszakán leszállt a vonatról. Tudta, ebből a helyzetből már nincs kiút. Miután látta, milyen kegyetlenül számoltak le az idegen férfival és milyen természetes egyszerűséggel lőtték fejbe, majd dobták a hulláját a csomagtartóba, sejtette, hogy nem sok jóra számíthat. Ráadásul, nem elég, hogy szemtanúja volt ennek a kíméletlen leszámolásnak, de most… most éppen egyenesen a támadók vezérének a szemébe néz. Elakadt a lélegzete. A Hold fényében jól láthatta a férfi elszánt arcvonásait, majd azt, hogy előrántja fegyverét és rászegezi. Megdermedt a végzetessé vált pillanat.”


Érdekel a teljes történet? Rendeld meg!