Alex Blogja

Tetszik lentebb az egyperces történet?
Lépj be, ha mindent el akarsz olvasni!
Regisztrálj és még több ingyenes történet vár!

Egy kis affér

Oszd meg, ha tetszik a blogom! Köszi.

Egy kis affér

Eredeti címe: Az első olvasóim

- Írta: Mandy Kristóf -

Hajnal felé járt már az idő. Szempilláim le-lecsukódtak, ám ujjaim még könnyedén táncoltak féltve őrzött Commodore számítógépem klaviatúráján. A telihold fénye a monitoréval elvegyülten halvány derengésbe vonta padlásszobám szegényes bútorait. Képzeletem, mint megáradt folyam, mely áttörte gátját, nekilódult, népeket, különféle lényeket, egy egész Világot teremtve, miközben a percek észrevétlenül suhantak. Észre se vettem, mikor fejeltem meg a billentyűzetet.

Váratlanul fagyos szél borzolta meg hajam. Riadtan kaptam fel fejem. Egy sötét alak éppen kilépett a szobából és ekkor nagy csattanással dőlt le a számítógép házának oldala. A winchester, gépem lelke, az írásaim, életem értelme… nem volt sehol. Azonnal megragadtam a baseball-ütőm. Az ablakon át ugrottam ki, hogy elébe kerüljek. Az idegen megtorpant váratlan megjelenésemre. Azonnal felé sújtottam. Mozdulatomra ordítása volt a felelet.

– Adja vissza, mert péppé verem! – kiáltottam rá, de nem felelt. Kissé furán nézett ki, de annyi fantasy történetet írtam már, hogy ez meg se lepett. Ütésem újabb ívét sikerült ugyan elkerülnie, ám a rozoga korlát kiszakadt és lezuhant a tetőre. Sietve ugrottam utána.

– Adja vissza, amit elvett! – kiáltottam rá újra.

Tényleg idegen lehetett, mert valami különös nyelven üvöltött vissza. Nekem se kellett több. Rávetettem magam. A következő percben azonban nagy erővel vágott a hóba, majd elrohant.

          Egy kétméternyi, lapos tárgy emelkedett fel a tetőről. Utasa kapkodva nyomkodta a gombokat. Az iménti ütés okozta fájdalmai erősödtek. Szédülés környékezte. Sietve kapcsolt előremenetbe. Sőt! Azonnal hangsebességre, hogy mielőbb elhagyhassa ezt az átkozott helyet. Idegességében azonban rossz gombot nyomhatott, így nagy erővel lendült hátra a jármű. Aztán hangos csattanás, ő pedig előre zuhant. Még látta, hogy egy hengeres, csíkos építménynek farolt neki, aztán bekapcsolt az automatavezérlés. Újabb rántás, ezúttal előre és pár pillanat múlva a jármű a légkör legfelső határát is elhagyta.

          Odakünn, a csillagos univerzum ében bársonyán egy kivilágítatlan űrhajó várt a Hold mögött rejtőzve. Pilótánk rosszulléttel küzdve ügyetlenül landolt vagy inkább ütközött a hajó dokkjába és már sietett is a kapitányhoz.

– Jóságos Univerzum! Hogy néz ki, Élien? – kiáltott a parancsnok.

– Akadt egy kis afférom, de semmiség az egész. A lényeg, hogy szereztem a bolygóról egy…

Még folytatta volna, ám az űrhajó megrázkódott.

– Vége – suttogták a kamerákra meredve. A kékeszöld golyóbison pillanatok alatt átsöpört a vörösen izzó jelenés.

– Hatalmas erősségű nukleáris-energiát jeleznek a műszerek, uram. A pajzs biztonságot ad, de attól tartok, hiába jöttünk ily messze. Eme bolygón bármily szinten volt az élet, már sose tudhatjuk meg.

          Szavait dermedt csend követte.

Aztán Élien leküzdve rosszullétét feltekintett.

– Uram, én jártam ott és egy fontos adathordozót épségben el tudtam hozni.

– Különös… Ezek ilyen primitív lények lettek volna?! – töprengett a parancsnok, kezében forgatva az ellopott winchestert.

– És ez még semmi, uram! Bunkósbottal támadtak rám. De ha látta volna, milyen elszántan védelmezték! E bolygóról biztos minden lényeges adat szerepel rajta.

————–

– Élien! – hangzott fel a parancsnok erőteljes hangja. A pilóta ijedten rázkódott össze, s kapta a fejét fel, a kormányt pedig félre.

– Alszik maga, Élien?! Kis híján nekivezette az űrhajót a bolygónak!

          Élien lassan magához tért és felfogta, hogy csak álmodta az egészet. Aztán arra gondolt, jobb, ha nem megy le a bolygóra, mert amilyen szerencsétlen, valóban felrobbantaná az egészet. Nem sejtette, hogy így milyen izgalmas, színes és fordulatos történetek olvasásáról marad le. De legalább a bolygó megmenekült.

Így történt meg, hogy nem történt meg azon az éjjelen, hogy a valóságban is találkoztam volna Éliennel és ez a története annak, hogy nem ők, hanem ti lettetek az első olvasóim.

         

Holnap újabb kalandok!

MOST azonnal elolvasnál egy teljes regényt?

Szereted a fantasy univerzumokat, a görög mitológiát, a varázslatokat, azt, ha végül mindig a jók győznek? Szereted a fordulatos, filmszerűen pörgő, meglepő történeteket? Szeretnél könnyed, de izgalmas olvasmányokat? Akkor Mandy Kristóf sorozatát Te is imádni fogod! Lépj be Te is ebbe az ismerős, mégis ismeretlen világba! Melyik főhős történetével kezdenél? Válassz:

Egy regény kitartásról, barátságról, árulásról, sok fordulatról. Te mit tennél, ha átváltoznál és megtudnád: Van egy Másik Világ!

Mesebeli regény szerelemről, feltétel nélküli barátságról, meglepő titkokról. Te mit tennél egy pokoli helyen azt mondanák: 3 napra legyél Te a király!

3 thoughts on “Egy kis affér”

Leave a Comment

Az első olvasóim

- Írta: Mandy Kristóf -

Olvasási idő: 1 perc

Hajnal felé járt már az idő. Szempilláim le-lecsukódtak, ám ujjaim még könnyedén táncoltak féltve őrzött Commodore számítógépem klaviatúráján. A telihold fénye a monitoréval elvegyülten halvány derengésbe vonta padlásszobám szegényes bútorait. Képzeletem, mint megáradt folyam, mely áttörte gátját, nekilódult, népeket, különféle lényeket, egy egész Világot teremtve, miközben a percek észrevétlenül suhantak. Észre se vettem, mikor fejeltem meg a billentyűzetet.


          Váratlanul fagyos szél borzolta meg hajam. Riadtan kaptam fel fejem. Egy sötét alak éppen kilépett a szobából és ekkor nagy csattanással dőlt le a számítógép házának oldala. A winchester, gépem lelke, az írásaim, életem értelme… nem volt sehol. Azonnal megragadtam a baseball-ütőm. Az ablakon át ugrottam ki, hogy elébe kerüljek. Az idegen megtorpant váratlan megjelenésemre. Azonnal felé sújtottam. Mozdulatomra ordítása volt a felelet.

– Adja vissza, mert péppé verem! – kiáltottam rá, de nem felelt. Kissé furán nézett ki, de annyi fantasy történetet írtam már, hogy ez meg se lepett. Ütésem újabb ívét sikerült ugyan elkerülnie, ám a rozoga korlát kiszakadt és lezuhant a tetőre. Sietve ugrottam utána.

– Adja vissza, amit elvett! – kiáltottam rá újra.

Tényleg idegen lehetett, mert valami különös nyelven üvöltött vissza. Nekem se kellett több. Rávetettem magam. A következő percben azonban nagy erővel vágott a hóba, majd elrohant.

          Egy kétméternyi, lapos tárgy emelkedett fel a tetőről. Utasa kapkodva nyomkodta a gombokat. Az iménti ütés okozta fájdalmai erősödtek. Szédülés környékezte. Sietve kapcsolt előremenetbe. Sőt! Azonnal hangsebességre, hogy mielőbb elhagyhassa ezt az átkozott helyet. Idegességében azonban rossz gombot nyomhatott, így nagy erővel lendült hátra a jármű. Aztán hangos csattanás, ő pedig előre zuhant. Még látta, hogy egy hengeres, csíkos építménynek farolt neki, aztán bekapcsolt az automatavezérlés. Újabb rántás, ezúttal előre és pár pillanat múlva a jármű a légkör legfelső határát is elhagyta.

          Odakünn, a csillagos univerzum ében bársonyán egy kivilágítatlan űrhajó várt a Hold mögött rejtőzve. Pilótánk rosszulléttel küzdve ügyetlenül landolt vagy inkább ütközött a hajó dokkjába és már sietett is a kapitányhoz.

– Jóságos Univerzum! Hogy néz ki, Élien? – kiáltott a parancsnok.

– Akadt egy kis afférom, de semmiség az egész. A lényeg, hogy szereztem a bolygóról egy…

Még folytatta volna, ám az űrhajó megrázkódott.

– Vége – suttogták a kamerákra meredve. A kékeszöld golyóbison pillanatok alatt átsöpört a vörösen izzó jelenés.

– Hatalmas erősségű nukleáris-energiát jeleznek a műszerek, uram. A pajzs biztonságot ad, de attól tartok, hiába jöttünk ily messze. Eme bolygón bármily szinten volt az élet, már sose tudhatjuk meg.

          Szavait dermedt csend követte.

Aztán Élien leküzdve rosszullétét feltekintett.

– Uram, én jártam ott és egy fontos adathordozót épségben el tudtam hozni.

– Különös… Ezek ilyen primitív lények lettek volna?! – töprengett a parancsnok, kezében forgatva az ellopott winchestert.

– És ez még semmi, uram! Bunkósbottal támadtak rám. De ha látta volna, milyen elszántan védelmezték! E bolygóról biztos minden lényeges adat szerepel rajta.

————–

– Élien! – hangzott fel a parancsnok erőteljes hangja. A pilóta ijedten rázkódott össze, s kapta a fejét fel, a kormányt pedig félre.

– Alszik maga, Élien?! Kis híján nekivezette az űrhajót a bolygónak!

          Élien lassan magához tért és felfogta, hogy csak álmodta az egészet. Aztán arra gondolt, jobb, ha nem megy le a bolygóra, mert amilyen szerencsétlen, valóban felrobbantaná az egészet. Nem sejtette, hogy így milyen izgalmas, színes és fordulatos történetek olvasásáról marad le. De legalább a bolygó megmenekült.

          Ez tehát a története annak,

hogy miként tettem szert majdnem… az első olvasóimra.

Vége?

Nem! Még csak ezzel kezdődnek a kalandok!

Szeretnél belépni a világomba és még több valós és fantasy történetet olvasni INGYEN? Egyperces és hosszabb kalandok!

Vélemény, hozzászólás?

error: Content is protected !!