Akció!

Az utolsó kívánság

 

400 Ft 190 Ft

Lassan éledeztem. A fejemben, mintha a pokol ezernyi ördöge járta volna dübörgő táncát vigadozva. Kábultan nyitogattam szemeim. Kemény, nyirkos és hűvös földön hevertem. Körültekintettem. „Egek! – riadtam meg a hirtelen gondolattól. Koromsötétség vett körül. – Csak nem vakultam meg?” – Rémülten forgattam fejem, remélve, hátha legalább egy fénysugarat megláthatok, de semmi. Bármerre néztem, végtelen éjszaka vett körül. Feltápászkodtam kissé.

Leírás

Lassan éledeztem. A fejemben, mintha a pokol ezernyi ördöge járta volna dübörgő táncát vigadozva. Kábultan nyitogattam szemeim. Kemény, nyirkos és hűvös földön hevertem. Körültekintettem. „Egek! – riadtam meg a hirtelen gondolattól. Koromsötétség vett körül. – Csak nem vakultam meg?” – Rémülten forgattam fejem, remélve, hátha legalább egy fénysugarat megláthatok, de semmi. Bármerre néztem, végtelen éjszaka vett körül. Feltápászkodtam kissé.

– Van itt valaki? – suttogtam.

– Valaki, valaki. – ismételte visszhangként egy kísérteties hang.

– Ki vagy? – kérdeztem tétován.

– Ki vagy? Ki vagy? – ismételte gúnyosan a hang. Elmém erre, önkéntelenül is keresni kezdte a választ. Riadalom rántotta görcsbe gyomromat. Emlékeimnek nyomát se leltem. Sötétség kívül, sötétség belül. Megborzongtam. Elöntött a tehetetlen kétségbeesés. Dühösen förmedtem az idegesítő alakra:

– Én azt kérdeztem, te ki vagy?

Kérdésemre őrültnek tűnő kacaj volt a felelet.

– Ki vagyok? – felelte aztán eltűnődve. – Ki lehetek vajon? De mi is a lét maga? Létezem-e egyáltalán? S ha létezem, mióta létezem?

– Nem látok semmit. – jegyeztem meg kis idő múlva hangosan, de inkább csak önmagamnak, mert már tudtam, bárki is ez a fickó értelmes válaszokra tőle aligha számíthatok.