Még egy pillanat és már elő is került az újabb nyílvessző az íjász tegezéből, hogy megkísérelje ismét lelőni a herceget.
– Ne merd! – állt elé most meg Desider. Közben hirtelen eszembe jutott a jóslat: „Desider vérének hullania kell…”
– Téged is keresztüllőlek, ha akadékoskodsz. – villámlott az íjász.
– Desider! – súgta Lidaster. – Nem ér ez az egész annyit!
Közben ismét megfeszült az íj húrja, a nyíl hegye pedig célba vette Desider szívét.
– Állj el az útból, különben nem nézem ki vagy! – üvöltött az íjász.
– Gőzöd nincs róla, haver! – vetette oda elvigyorodva Desider.
– Biztos ő is zombi. – szólt közbe egy hang. – Azért ilyen bátor.
– Lődd keresztül és meglátjuk! – kiáltott be valaki.
– Le kéne higgadnunk, öregem. – jegyezte meg Desider, miközben tett előre egy lépést. A nyíl hegye így éppen mellkasának feszült… – Halasszuk el egymás legyilkolását! – folytatta. – Az élőholtak elvégzik helyettünk is.
– Mocskos áruló! – kiáltotta be valaki, de senki se mozdult.
