Akció!

Két szív… két irány…

 

200 Ft 100 Ft

A lány elgondolkozva üldögélt a vonaton, miközben tekintete előtt monoton zakatolással suhant tova a táj és úgy érezte, hogy vele együtt az élet is. Már kezdte feladni. Már egyre kevésbé hitt abban, hogy az igaz szerelem reá is rátalálhat.

Leírás

A lány elgondolkozva üldögélt a vonaton, miközben tekintete előtt monoton zakatolással suhant tova a táj és úgy érezte, hogy vele együtt az élet is. Már kezdte feladni. Már egyre kevésbé hitt abban, hogy az igaz szerelem reá is rátalálhat. Pedig igazán kedves és üde teremtésnek tűnt. Egyetlen baj volt csak vele. Túl magasra tette a mércét. Egészen konkrét elképzelései voltak a nagy ő külleméről is. Őszintén szólva még mindig a szőke herceget várta, hiába cseperedett fel már igazi nővé.

Azon a napon is ezen elmélkedve üldögélt a vonat egyik fülkéjében, miközben az, monoton zakatolt. Akkor először vezetett arra az útja, de nem számított aznapra semmi különlegesre.

Aztán egyszer csak a vonat lassított, majd pedig kerekei csikorogva torpantak meg. Beértek egy állomásra. A leány kíváncsian pattant fel és a túloldali ablakokhoz sietett. Szemeivel kíváncsian pásztázta a fel és leszálló utasokat. Közben eszébe jutott a hasonlat a vonatról és a sínekről. Milyen érdekes! Lám, az ő élete is csak halad előre, monoton zúgással egy jól meghatározott sínpáron futva. Időnként emberek szállnak fel az életébe. Némelyekkel még szót is vált, netán össze is barátkoznak, de aztán pár megállóval később különválik útjuk. Igen. Az élet is ilyen. Találkozások, búcsúzások sora. És sose lehet tudni, ki fog felszállni a következő állomáson, ki csatlakozik hozzá, ahogy azt se, ki lép ki az életéből, leszállva a vonatról.