A király NEM sötét paraszt – DEDIKÁLVA!

 

2 970 Ft

Az új, 6. könyvem!

Ez a regény, az Yperpérán legendája című sorozat része, de önmagában is kerek egész történet.
A regénysorozat több ezer évet ölel fel, melyek közül ez, a XX. században játszódik és döbbenetes a vége.

Lentebb beleolvashatsz a történet elejébe!

Leírás

“Egy folyó vizében, félig a parti sziklák közt térdepelve, lassan, fuldokolva éledeztem. Hányinger kavarta gyomromat. Éreztem, túl sok vizet nyeltem. Támolyogva másztam ki a nedves fövenyre. A vihar újult erővel támadt fel bennem. Rosszullét környékezett. Hányni szerettem volna, de csak eredménytelenül öklendeztem egy ideig. Aztán nem bírtam tovább. Erőtlenül nyúltam el a puha, nyirkos, de forró talajon. Hanyatt fordultam és feltekintettem az égre.
„Egek!” Vörös lángtengerrel kavargó ében szurok örvénylett odafenn. Lenyűgözött, de egyben dermesztett is e látvány. Fáradtan hunytam le tekintetem. Mi történt? Hol vagyok? – cikáztak riadt gondolataim. Sietve térdepeltem fel, hogy körültekintsek. „Istenem!” Pillantásom döbbenten futott végig a horizonton. A kavargó, csillagtalan égbolt alatt kietlen, halott, de lángoló világ. Helyenként tüzek égtek, melyek kísértetiesen lobogó fényeikkel a Túlvilág képzetét idézték. Nem messze tőlem, egy különös építmény állt. Egy tákolmány, mely első pillantásra romhalmaznak tűnt. Balra egy ciprus komor árnya sötétlett. Mi történhetett velem? Hol vagyok? Ki vagyok? Hogy kerültem ide? Riadtan cikázó gondolataim tehetetlenül kutattak válaszok után. Miért nem emlékszem semmire? Riadalom rántotta görcsbe gyomromat. Emlékeimnek nyomát se leltem. Háborgó sötétség kívül, háborgó sötétség belül. Megborzongtam, bár forrón perzselt a levegő. Elöntött a tehetetlen, kétségbeesett riadalom. Fura, émelyítő illat lebegett a térben. Megkíséreltem feltápászkodni. Nagy nehezen sikerült csak. Sietve kutattam át zsebeim, de nem találtam semmit. Mit tegyek? Tétován tekintettem fel ismét, a tőlem nem messze magasló építmény monstrumára. Talán ott válaszokat kaphatok. – gondoltam, majd, még kissé támolyogva megindultam.

Rozoga ajtaja nyikorogva tárult ki előttem. Beléptem. A nagy hőségben addigra már megszáradt rajtam a ruha. A kanyargó folyosó mindkét oldalán, a falakon fáklyák lobogtak. Fényük valósággal életre keltette a sötétséget, mely feketén táncolt mindenütt. Oly ismerősnek tűnt ez a hely. Több ajtó mellett is elhaladtam. Aztán megálltam egy nagyobb és díszesebb előtt, de csak egy pillanatra, majd feltépve kilincsét beléptem.
Kíváncsian tekintettem szét a zajos helyiségben. „Bizonyára ez lehet a helyi Fogadó.” – gondoltam, miközben meglepetten szemléltem az asztalok körül üldögélő, beszélgető, különös, pokoli alakokat.”

Érdekel a teljes történet?
Rendeld meg most!