Akció!

* Valentin napra!

 

3 000 Ft 1 700 Ft

AKCIÓ! – csak péntek éjfélig!
Sajnos már elmúlt péntek 17 óra, így a rendkívüli akcióról már lemaradtál, de…
Kicsit emelkedett az ár, de még így is igen nagy a kedvezmény!
Ez az ár azonban csak szombat éjfélig érvényes!

Igyekezz, ne maradj le, mert tovább emelkedik a könyv ára!
Ráadásul most még a szállítási költséget átvállalja a kiadó, így neked csak 1700 Ft-ba kerül ez a könyv, ha most gyorsan megrendeled!

Szereted a romantikát? Akkor lepd meg magad ezzel a könyvvel Valentin napra!

Rendeld meg gyorsan, különben lemaradsz!
A postaköltséget most a kiadó átvállalja, de már csak a vasárnap éjfélig történő rendeléseknél.

Ezt a könyvet, ennyire akciós áron sehol nem szerezheted be!

Görgess lentebb és olvass bele!

Kategória:

Leírás

Dobbanjon meg szíved, a főhős szívével együtt és érezd a csókok ízét a szádban! Lépj be e könyv különleges világába és engedd, hogy megborzongassák érzékeid a különleges sorok! Pillanatok, melyekre minden nő vágyik! Szavak, melyektől elolvad a lélek! Legyél részese Te is!


Olvass bele!

– Várj! – kiáltott rá a férfi.
A leány erre megdermedt. „Talán most… Talán most majd kimondja…” – futott át rajta a reménykedő gondolat. Csak egy szóra, egy ölelésre vágyott. Arra, hogy valaki visszafogja, összefogja.
Szemeiben könnyek kezdtek gyűlni, ezért nem fordult a férfi felé. Csak várt.


A leány, amint reá tekintett, rögtön tudta, már nem kell sok ahhoz, hogy a lelke is kövesse gondolatait, bármerre is járnak. Sietve térdelt melléje és kihűlt, fagyos, fekete vállaira téve puha, forró kezeit rázni kezdte, hogy magához térítse, miközben szólítgatta. A smaragd tekintetek lassan a leány aggódó arcára fókuszáltak, melyet időnként bevilágított a kandalló táncoló fénye.
Még sosem látott ilyen szép teremtést, pedig korábban, angyali külseje miatt folyton leányok egész serege vette körül. Szólni szeretett volna, mondani valamit, de vacogó, dermedt ajkai nem engedelmeskedtek. Tekintetük épp csak egy pillanatra találkozott, mert a leány sietve sütötte le pillantását, majd gyorsan felkelt és távozott.


– Ugye sietsz majd utánam? – kérdezte a leány suttogva, de Phosphor nem hallotta szavát. Figyelmét elterelte a leány aranybarna, hullámos, vállig érő haján sziporkázó Hold sápadt fénye. Olyan volt, mint egy éji tündér, egy álomból előlépő jelenés. Már, amikor ápolta őt, akkor is feltűnt neki, hogy milyen különlegesen fehér és puhának tűnő a bőre, de most, ahogy nézte, kedve támadt megérinteni. Óvatos, lassú mozdulattal letörölt egy alágördülni készülő könnycseppet, miközben a varázslat teljesen magával ragadta. A leány ekkor megfogta a kezét és továbbvezette, miközben behunyta szemeit és élvezte, ahogy a forró érintésbe simul az arca. Aztán érezte, hogy Phosphor ujjai már fürtjeivel játszanak, majd lentebb ereszkednek mezítelen vállára. Mindketten megfeledkeztek mindenről, minden szörnyűségről, ami velük addig történt. Még arról is, hogy a veszély még nem múlt el, hogy a falusiak bármely pillanatban rájuk találhatnak. Közben kezdett újra feltámadni a fagyos szél, de ezt egyikük se érzékelte, pedig a tűztől megtépázott, megszenesedett ruhadarabjaik alig takarták már a testüket. A leány csak élvezte Phosphor forró érintését. Legszívesebben teljesen odabújt volna hozzá, elmerülve ölelésében, de nem akarta elriasztani őt vagy egy hirtelen mozdulattal megtörni a pillanat varázsát. Újra kinyitotta szemeit és rátekintett, hogy lássa az arcát, hogy kifürkéssze, vajon hasonlóan érez-e iránta.


„Váratlanul tőle jobbra, éppen az ablaka mellett, a párhuzamos síneken lassan melléjük gördült egy másik vonat. Hirtelen mintha lelassult volna körülötte a világ, ahogy tőle alig méternyire egyik vonatablak a másikat követte. A leány gondolataiba mélyedve nézte az újabb és újabb, feltűnő arcokat.
És ekkor! Ekkor a másik szerelvény váratlanul megállt és mintha csak a sors incselkedni akarna vele, éppen mellette… tőle szinte karnyújtásnyira, váratlanul ott volt a fiatalember. Szinte egyszerre kapták fel a fejüket. Talán a férfi is álmodott már a leányról? Talán ő is kereste, várta már? Egy hosszú, döbbent pillanatig mindketten elkerekedett szemekkel nézték a másikat. Még a lélegzetük is elállt. Nyilván egyikük se számított arra, hogy képzeletük egy nap valósággá válik. És íme micsoda váratlan fordulat! Egy varázslatos, különleges pillanat! Aztán szinte egyszerre pattantak fel. Mindketten jól tudták, nincs idő a tétovázásra, ám a leány csak állt ott és dermedten nézte a férfit. Nem mozdult. Nem tudta mit tegyen, mit tehetne. A fiatalember közben sietve próbálta lehúzni az ablakot, de az bizony, mintha a sors, avagy a végzet erős kezeivel tartotta volna, meg se mozdult.”


Két szív… két vonat…

A lány elgondolkozva üldögélt a vonaton, miközben tekintete előtt monoton zakatolással suhant tova a táj és úgy érezte, hogy vele együtt az élet is. Már kezdte feladni. Már egyre kevésbé hitt abban, hogy az igaz szerelem reá is rátalálhat. Pedig igazán kedves és üde teremtésnek tűnt. Egyetlen baj volt csak vele. Túl magasra tette a mércét. Egészen konkrét elképzelései voltak a nagy ő külleméről is. Őszintén szólva még mindig a szőke herceget várta, hiába cseperedett fel már igazi nővé. Azon a napon is ezen elmélkedve üldögélt a vonat egyik fülkéjében, miközben az, monoton zakatolt. Akkor először vezetett arra az útja, de nem számított aznapra semmi különlegesre.

Aztán egyszer csak a vonat lassított, majd pedig kerekei csikorogva torpantak meg. Beértek egy állomásra. A leány kíváncsian pattant fel és a túloldali ablakokhoz sietett. Szemeivel kíváncsian pásztázta a fel és leszálló utasokat. Közben eszébe jutott a hasonlat a vonatról és a sínekről. Milyen érdekes! Lám csak, az ő élete is csak halad előre, monoton zúgással egy jól meghatározott sínpáron futva. Időnként emberek szállnak fel az életébe. Némelyekkel még szót is vált, netán össze is barátkoznak, de aztán pár megállóval később különválik útjuk. Igen. Az élet is ilyen. Találkozások és búcsúzások sora. És sosem lehet tudni, ki fog felszállni a következő állomáson, ki csatlakozik hozzá, ahogy azt se, hogy ki lép ki az életéből, leszállva a vonatról.

A lány izgatottan figyelte a kint kavargó tömeget. „Talán most!” – gondolta – „Talán most megpillantom majd életem szerelmét. Mi-ért ne létezhetne az, akiért képes lenne megdobbanni a szívem? Hiszen oly régóta álmodok már róla. Léteznie kell!” – sóhajtott fel és úgy figyelte az embereket, mint aki egy régi, ismerős arcot keres. Lassan azonban elcsendesedett a peron. Már csak páran sétálgattak. Nyilván arra várakoztak, hogy a vonat újra lendületet vegyen és ők könnyekkel küzdve integethessenek szeretteiknek. A leány csüggedten tért vissza fülkéjébe és visszaroskadt a vonat puha ülésére. Már nem remélt semmit. Kezdte úgy érezni, hogy oktalan várja álmai hercegét. Arra gondolt, hogy talán bölcsebb lenne beletörődni, hogy az élet nem lányregény.

Alig ült azonban le, még jóformán ideje se volt arra, hogy úgy istenigazából nekikeseredjen, amikor váratlanul tőle jobbra, éppen az ablaka mellett, a párhuzamos síneken lassan melléjük gördült egy másik vonat…

Vajon rátalál a leány az igaz szerelemre? Vagy valami más, döbbenetes dolog történik vele?

Sanyi és a nők

Sanyi nem értette, miért nincs szerencséje a nőkkel. Sokat gondolkozott azon, hogy mi lehet vele a baj, miért kerülik, de csak nem bírta megfejteni a talányt. Pedig gyakran sétálgatott a tükör előtt és alaposan megszemlélte magát. Nem látott azonban a küllemén semmi kivetnivalót. Se az orra, se a füle nem volt nagyobb az átlagosnál. A bajsza is szép, sőt figyelemre méltó volt. Büszkén viselte és mindig gondozta, mert úgy tudta, az ilyesmi tetszik a nőknek. Méltán hihette hát, hogy kifejezetten jóképűnek számít. Úgy vélte, a természetével sincs semmi probléma. Kíváncsi és kedves volt, mindig vidám és szerette az emberek társaságát. Találékony is volt és jól alkalmazkodó.
Sanyi eleinte egy pincehelyiségben lakott. Akkoriban azt hitte, ez lehet a baj, emiatt nem kedvelik. Azt gondolta, talán érződik rajta a pinceszag, így aztán átköltözött egy csinos kis tetőtéri garzonba. A lányokkal azonban továbbra se volt szerencséje. Egyáltalán nem javult a helyzet. Szót érteni pedig végképp nem tudott velük. Pedig nagyon vágyott már egy igazán komoly kapcsolatra, de ez valahogy sehogy se jött össze neki.

Vajon mi bajuk a nőknek Sanyival? Mi a gond vele?


– Tessék! Végezz velem gyorsan! Essünk túl rajta! – szólt a leány, majd megadóan behunyta szemeit. A fiatalember átvette tőle a tőrt. A Nap sugarai ijesztően csillogtak az ezüstös pengén. Ő is jól tudta, nincs más választásuk, meg kell tennie. Baljával tehát megragadta a leány karját és szilárdan a falhoz szorította. A Nap kíváncsian nézte. Sehogy se értette mit jelentsen mindez. Sugarai beragyogták a helyiséget, de fényük nem ért el szíveikhez. A fiatalember még jóideig nézte a leány arcát, kedves vonásait. Csend telepedett zakatoló szíveikre.


Amikor ismét kinyitotta szemeit, elmerengve nézte a leány kedves arcát. Tetszett neki a mosolya. Kár, hogy ezúttal is a királyt ajándékozta meg vele. Tudta, hogy szerelmes a férfibe. Minden mozdulata, arcának minden rezdülése erről árulkodott. Oly sok év eltelt már és még mindig úgy rebbentek a pillái a király jelenlétében, mintha játszi könnyedségű pillangók lennének.
Phosphor lassan, mélyet sóhajtott. Bármit megtett volna azért, ha rá is így nézett volna a leány, de tudta, a királlyal aligha vehetné fel a versenyt.


– Biztos vagy te ebben? El se akarsz köszönni tőlük? – kérdezte hitetlenkedve a lény.
– Minek? Egyébként is jól ellesznek nélkülem.
– Miért mondasz ilyeneket?
– Mert a harmadik mindig felesleges. Előbb-utóbb a mohafejű is észre fogja venni magát… Ők ketten, mióta találkoztak… elválaszthatatlanok. De láthatod is. Most is fogják egymás kezét… Engem sose fognak így szeretni, mint egymást.
– Miért nem?
– Most ugye csak viccelsz? Nézz rám! Úgy nézek ki, mint egy undorító, fekete bőregér, aminek láttán sikítanak az emberek. Ja, persze, te nem tudod, hogy mi az. De a lényeg, hogy egy keverék korcs vagyok. Amikor még az előző életemben pilinke voltam, hófehér szárnyakkal, legalább még hozzám bújt éjszakánként, de már akkor is csak azt hallgattam folyton folyvást, hogy őt dicsőítette.
– És megmondtad neki, hogy szereted?
– Miért mondtam volna? Fel se vehetem a versenyt a szerelmével. Csak rá kell nézni, hogy az ember tudja, vele szemben senkinek esélye se lehet. Ragyogó kék szemek, szőke haj. És ha ez még nem lenne elég, belőle király lett a mi világunkban.


Sok romantikus történetet olvashatsz ebben a kötetben. Van szórakoztató, van fordulatos, van szerelmes, de mind-mind, egytől-egyig lebilincselő!

Érdekelnek a folytatások? Rendeld meg!


Még több történetet olvasnál?

Novellák, kisregények – kalandregények, romantikus kalandregények, fantasy regények

romantikus könyvek, romantikus regények, romantikus könyvek toplista

/ Kategória: romantika az irodalomban, romantika irodalom, romantikus írók, romantikus könyvek, romantikus pdf, romantikus regények pdf, romantikus szerelem, szerelmes regény, szerelmes történetek