Leírás
„Váratlanul tőle jobbra, éppen az ablaka mellett, a párhuzamos síneken lassan melléjük gördült egy másik vonat. Hirtelen mintha lelassult volna körülötte a világ, ahogy tőle alig méternyire egyik vonatablak a másikat követte. A leány gondolataiba mélyedve nézte az újabb és újabb, feltűnő arcokat.
És ekkor! Ekkor a másik szerelvény váratlanul megállt és mintha csak a sors incselkedni akarna vele, éppen mellette… tőle szinte karnyújtásnyira, váratlanul ott volt a fiatalember. Szinte egyszerre kapták fel a fejüket. Talán a férfi is álmodott már a leányról? Talán ő is kereste, várta már? Egy hosszú, döbbent pillanatig mindketten elkerekedett szemekkel nézték a másikat. Még a lélegzetük is elállt. Nyilván egyikük se számított arra, hogy képzeletük egy nap valósággá válik. És íme micsoda váratlan fordulat! Egy varázslatos, különleges pillanat! Aztán szinte egyszerre pattantak fel. Mindketten jól tudták, nincs idő a tétovázásra, ám a leány csak állt ott és dermedten nézte a férfit. Nem mozdult. Nem tudta mit tegyen, mit tehetne. A fiatalember közben sietve próbálta lehúzni az ablakot, de az bizony, mintha a sors, avagy a végzet erős kezeivel tartotta volna, meg se mozdult.”
Olvass bele!
Két szív… két vonat…
A lány elgondolkozva üldögélt a vonaton, miközben tekintete előtt monoton zakatolással suhant tova a táj és úgy érezte, hogy vele együtt az élet is. Már kezdte feladni. Már egyre kevésbé hitt abban, hogy az igaz szerelem reá is rátalálhat. Pedig igazán kedves és üde teremtésnek tűnt. Egyetlen baj volt csak vele. Túl magasra tette a mércét. Egészen konkrét elképzelései voltak a nagy ő külleméről is. Őszintén szólva még mindig a szőke herceget várta, hiába cseperedett fel már igazi nővé. Azon a napon is ezen elmélkedve üldögélt a vonat egyik fülkéjében, miközben az, monoton zakatolt. Akkor először vezetett arra az útja, de nem számított aznapra semmi különlegesre.
Aztán egyszer csak a vonat lassított, majd pedig kerekei csikorogva torpantak meg. Beértek egy állomásra. A leány kíváncsian pattant fel és a túloldali ablakokhoz sietett. Szemeivel kíváncsian pásztázta a fel és leszálló utasokat. Közben eszébe jutott a hasonlat a vonatról és a sínekről. Milyen érdekes! Lám csak, az ő élete is csak halad előre, monoton zúgással egy jól meghatározott sínpáron futva. Időnként emberek szállnak fel az életébe. Némelyekkel még szót is vált, netán össze is barátkoznak, de aztán pár megállóval később különválik útjuk. Igen. Az élet is ilyen. Találkozások és búcsúzások sora. És sosem lehet tudni, ki fog felszállni a következő állomáson, ki csatlakozik hozzá, ahogy azt se, hogy ki lép ki az életéből, leszállva a vonatról.
A lány izgatottan figyelte a kint kavargó tömeget. „Talán most!” – gondolta – „Talán most megpillantom majd életem szerelmét. Mi-ért ne létezhetne az, akiért képes lenne megdobbanni a szívem? Hiszen oly régóta álmodok már róla. Léteznie kell!” – sóhajtott fel és úgy figyelte az embereket, mint aki egy régi, ismerős arcot keres. Lassan azonban elcsendesedett a peron. Már csak páran sétálgattak. Nyilván arra várakoztak, hogy a vonat újra lendületet vegyen és ők könnyekkel küzdve integethessenek szeretteiknek. A leány csüggedten tért vissza fülkéjébe és visszaroskadt a vonat puha ülésére. Már nem remélt semmit. Kezdte úgy érezni, hogy oktalan várja álmai hercegét. Arra gondolt, hogy talán bölcsebb lenne beletörődni, hogy az élet nem lányregény.
Alig ült azonban le, még jóformán ideje se volt arra, hogy úgy istenigazából nekikeseredjen, amikor váratlanul tőle jobbra, éppen az ablaka mellett, a párhuzamos síneken lassan melléjük gördült egy másik vonat…
Vajon rátalál a leány az igaz szerelemre? Vagy valami más, döbbenetes dolog történik vele?
Sanyi és a nők
Sanyi nem értette, miért nincs szerencséje a nőkkel. Sokat gondolkozott azon, hogy mi lehet vele a baj, miért kerülik, de csak nem bírta megfejteni a talányt. Pedig gyakran sétálgatott a tükör előtt és alaposan megszemlélte magát. Nem látott azonban a küllemén semmi kivetnivalót. Se az orra, se a füle nem volt nagyobb az átlagosnál. A bajsza is szép, sőt figyelemre méltó volt. Büszkén viselte és mindig gondozta, mert úgy tudta, az ilyesmi tetszik a nőknek. Méltán hihette hát, hogy kifejezetten jóképűnek számít. Úgy vélte, a természetével sincs semmi probléma. Kíváncsi és kedves volt, mindig vidám és szerette az emberek társaságát. Találékony is volt és jól alkalmazkodó.
Sanyi eleinte egy pincehelyiségben lakott. Akkoriban azt hitte, ez lehet a baj, emiatt nem kedvelik. Azt gondolta, talán érződik rajta a pinceszag, így aztán átköltözött egy csinos kis tetőtéri garzonba. A lányokkal azonban továbbra se volt szerencséje. Egyáltalán nem javult a helyzet. Szót érteni pedig végképp nem tudott velük. Pedig nagyon vágyott már egy igazán komoly kapcsolatra, de ez valahogy sehogy se jött össze neki.
Vajon mi bajuk a nőknek Sanyival? Mi a gond vele?
Sok romantikus történetet olvashatsz ebben a kötetben. Van szórakoztató, van fordulatos, van szerelmes, de mind-mind, egytől-egyig lebilincselő!
Érdekelnek a folytatások? Rendeld meg!
Még több történetet olvasnál?
romantikus könyvek, romantikus regények, romantikus könyvek toplista
/ Kategória: romantika az irodalomban, romantika irodalom, romantikus írók, romantikus könyvek, romantikus pdf, romantikus regények pdf, romantikus szerelem, szerelmes regény, szerelmes történetek
