RÉSZLET:
Mit tennél, ha sok év után visszatérve látnád, hogy akit szeretsz már választott? Ha a lány veszélyben lenne, segítenél?
„Hirtelen megérezte, ahogy vibrálni kezd benne és körötte a világ, az erő pedig lassan körülfolyta, de ő csak összpontosított és nem törődött semmi mással csak a névvel és rágondolt, kedves, megnyerő arcára, nehogy kizökkenjen a varázslatból. Aztán a különös energia hirtelen hátrarántotta és már vitte is hegyeken-völgyeken, téren és mindenen által, ki tudja merre vagy hová. Kellemetlen volt, de nem tehetett mást, amióta a teleportáló medaliont visszavették tőle, ahogy mindenkitől. Túl veszélyessé vált az Ármányok miatt, akik vele bárhol, bármikor felbukkanhattak, már akár a palotában is.
Aztán néhány perc múlva megérkezett és tisztulni kezdett körötte a kép. Sötét márványcsarnokban térdepelt. Sötétebb, borongósabb volt most az a világ, mint addig valaha. Talán csak azért, mert kevesebb fáklya égett a falakon? Vagy valami baljós készülődött? Még nem sejtette.
Felnézett és ott állt a király, nem messze, mindössze méternyire tőle, háttal, de mivel minden tekintet felé fordult érkezését és az általa keltett fényt látva, így az uralkodó is rátekintett. Ahogy felnézett rá, megnyerő vonásaira, szépen ívelt szemöldökére, szívét ismét elöntötte az a kellemes, megnyugtató érzés, melyet csak az érezhet, aki már rátalált egy erős, magabiztos és mindenkit védelmezni képes férfire. Nem is sejtette, hogy éppen fordítva áll a helyzet és ebben a világban rá gondolnak úgy, mint a király őrangyalára.”
