Leírás
Nincs nagyobb kincs a Világon
A hatalmas, faragott ajtó szélesre tárult előtte és beléphetett a király lakosztályába. A helyiséget vöröslőn sárga színbe vonta a nagy, bolt-íves ablakokon beszűrődő lángok fénye.
– Felség! – suttogta enyhe bólintással, de nem hajolt meg.
Sosem hajolt meg senki előtt.
– Foglalj helyet! – intett a király, de ő nem mozdult azonnal.
Tétovázott.
– Nem maradok sokáig. – suttogta – Csak röviden szólanék.
– Hallgatlak. – felelte a király.
Zafírkék szemei kíváncsian nézték a vendéget.
– Oly sok minden történt már. – suttogta az – El kell mondanom önnek valamit. Valamit, ami mindenkit megdöbbentene és amitől bárki meggyűlölne engem, megvetéssel gondolva rám. Valamit, amivel egy csapásra meg fogok semmisíteni mindent, amiért eddig küzdöttem. Ha ezt a birodalomban élők megtudják, egy csapásra véget ér a bizalmuk, amit oly sok idő alatt és oly nehezen vívtam ki. És a bizalom helyére ismét a rettegés és viszolygás kerül majd.
