Tóth Mihály: Szingularitás előtt

 

2 500 Ft

Az adataidat nem adjuk ki harmadik félnek. Arra használjuk, hogy könnyebben értesíthessünk a jövőben az újdonságainkról, ingyenes történetekről, novellákról, regényekről, akciókról, bejegyzésekről.ÁSZF.

Kategóriák: , ,

Leírás

Életem társa behozott egy üveg behűtött fehér bort. Gondolatban kommunikáltam vele, így tudta, hogy erre van most szükségem. Már nem nyikorog, meg lett kenve tisztességesen. Fél percen belül bent volt a nappaliban, borral a tálcán. Letelepedett a megszokott helyére mellém. Néztük a filmet, amelyet Anna választott ki számomra tökéletesen úgy, hogy azelőtt soha szó nem esett az ízlésemről filmek terén. Leült mellém a kanapéra, gondosan kialakított kezéből meleg érintést érzek, még emberibbet, mint bármelyik nőjéből, akivel eddig dolgom volt. Mosolyog, fejét a vállamra hajtva belemerül a trillerbe. Az általam oly jól ismert női önzőségnek nyoma sincs az esetében. A Sophia nevű robotnak egy továbbfejlesztett verziója. Annak a Sophia nevű robothölgynek, akit megépítettek jó harminc évvel ezelőtt, 2017-ben. Az alap ugyanaz, mesterséges intelligencia a köbön, öntudattal megspékelve. Persze szigorúan csakis az ember szolgálatában! Ugyan voltak jelek arra, többek között épp Sophia felől is, hogy majd le akarják igázni az embert, de jelenleg ennek nyoma sincs, Anna egy kezesbárány. A szingularitás egyelőre még várat magára. Ki tudja, vajon meddig… Beszélni sem feltétlen kell, látja, érzi a gondolataimat. Munkához lát. Selymes bőrének érintésétől égnek áll felhevült testemen minden létező nyúlványszerű akármi. Lihegek. Fújtatok. Fújom ki a világ összes feszkóját, ami csak gyűlt és gyűlt. Ez idáig. Itt most elengedem.


Másnap amikor megébredek, ő már a konyhában süt, pirítós illata árad be a szobába. Nincsenek előre ilyen parancsok bele táplálva, egész egyszerűen patikamérlegen kimért pontossággal tisztában van az igényeimmel. Behozza tálcán az ágyamba, átnyújtja nekem. Valóban pirítós, körözöttel megkenve, paradicsommal. Egy csésze meleg tea mellé. Félmosolyt megejt felém, jó reggelt kíván. Akár Sophia, azé a bizonyos amerikai kutató robotja, amellyel leültek beszélgetni, és valami hátborzongatóan kimért és átgondolt, jó alaposan tövéről hegyére megfontolt válaszokat adott, és amikor kapott egy olyan kérdést miszerint valóban le akarják-e ők robotok igázni az emberiséget, vérfagyasztóan mosolyogva közölte: oké, el fogom pusztítani az emberiséget. Azonban én egyáltalán nem éreztem azt, hogy el fognak pusztítani, sőt! Újjászülettem aznap reggel. Vagy inkább délelőtt, ha úgy tetszik. Fél 11 az ugye már kis híján dél. Bizony elaludtunk, pontosabban csak én, Anna nem tud ilyet. Bármikor felébreszthető és működésbe hozható, ám hogyha nem hagy neki elég időt az ember a regenerálódáshoz, az előbb-utóbb vissza fog ütni, a működése kevésbé hatékony lesz. Csak úgy ahogyan az emberek, valamint minden élőlény esetében, a növényeket leszámítva. Folyamatos odafigyelést igényel, mint ahogy a mi emberi fajtánk nőstény egyede is, nem csak a robothölgy. Ám míg Anna értünk van addig az emberi nőnemű társunk korántsem biztos. Egy gép persze nem képes szeretni. Öntudat ide vagy oda, ezt aligha lesz képes kivitelezni a tudomány. Ellenben gyűlölni sem képes, abszolút mentes minden fajta szélsőséges érzelemtől. Hogy a nem szélsőségesektől az e, azt csak találgatni tudnám, a lényeg momentán az, hogy hatalmas igény van rá miután kevésbé időigényes, intelligensebb az embernél, jóformán bármire használható, nemhogy felveszi a versenyt a húsvér nőnemű egyedekkel, de még túl is tesz rajtuk. Most már. Az ára egyre inkább megfizethetőbb az átlag embere számára. Nem elég pusztán a mű nemi szerv, amelyek kaphatóak voltak már az első női robotok megjelenése előtt jóval a szex boltokban, komplett nőt csináltak. A robotférfi a nők számára ugyanúgy létező lehetőség. Ami csak úgy van például házimunkára, busz-villamosvezetésre, és a többi és a többi. A nők viszont a hatalmas űrt, amit hagytak az emberről robotokra váltó férfiak, eleinte még viszonylag jól tűrték, mostanra azonban komoly hisztik, megmozdulások, géprombolást sürgető tüntetések követik egymást különösen a fehér ember és az ázsiai népek által lakott országokban. Ezek azok a típusú, mentalitású nők márpedig, akik annak idején, ha odaadták testüket egy férfinak, azt kegyként gyakorolták, azt ki kellett érdemelni, esetleg könyörögni kellett. De a robotnő olyan szinten képes már arra is, amire a hús-vér nő is, sőt többre is, hogy fordult a kocka, sok esetben már ők könyörögnek. Ahogy mondani szokták, ez a hajó már elúszott. Akkor kellett volna megragadni a nagy lehetőségeket, amikor még lehetett.


A reggeli az volt, ami szokott lenni, pirítós tojással. Amióta visszajöttem Japánból a tanulmányutamról, melynek során a földbolygó legmodernebb robotjait tanulmányoztam, teljesen elszoktam az itthoni, magyar, de alapjában véve az európai ételektől is. A japán konyha, aki tud róla egy keveset is, jól tudja hogy teljesen más, mint bármelyik más. Szombati nap volt, így kissé lazább volt a programom. A reggeli újság az asztalon volt, Anna hozta be a postaládából. Ez a lap ingyen járt minden kerületi lakosnak. A főcím az volt: Megint öngyilkos lett egy ismert hölgy. Egy valaha szebb napokat megélt énekesnő volt az egyik fővárosi pubban, ezt az alcímből tudtam meg. Hát igen, ezek a művésznők… Egyébként is nők tömegei lettek öngyilkosok az utóbbi tíz évben, szinte minden nap lehet látni, hallani ilyesmit a hírekben. Elég volt egy valamire való, valaha férfiak által körülrajongott nőnek lenni, aki sok mindent köszönhetett a kincsesbányának a lábai között. Amije volt, szinte mindent annak köszönhetett. Hát még mennyi hivatásos prostituáltból lett öngyilkos, amikor valaki huszonéves és szép, és napi kettő, igazán gáláns, még nem is egy kövér idős undormányból vígan megvolt a napi betevőjük, úgy hogy végülis azt csinálták, amit még imádtak is, és máshoz egyáltalán nem értettek, akkor soha többet nem kívánják föladni ezt a komfortos életet. Jöttek ezek a ketyerék, amik már nem is annyira ketyerék voltak, átvették a helyük, helyettesítették őket, és amikor ezt realizálták, világossá vált számukra, hogy háromféle út maradt: vagy utcára kerülnek, vagy beállnak kuli munkát végezni valahova, vagy az öngyilkosság. Ugyanis tíz évvel ezelőtt még a világon csak kevés országban volt bevezetve az alapjövedelem. Többek között a rengeteg női öngyilkosság is hozzájárult ehhez. Szóval, így maradt az öngyilkosság. A cikknek az elejébe olvastam csak bele, harmincas művésznőknél a tipikus sztori, már azoknál, akik énekes létükre nem a hangjukkal tűntek ki sosem, valamikor szeretője volt több fontos embernek is, akik felfuttatták a karrierjüket. Azután el lett dobva, akár egy használt papírzsebkendő. Kisebb bárokban énekelt már csak, időnként a karriercsináló kincsesbányáját igénybe vették fontos emberek, de a robotnők elterjedésével és a kora előrehaladtával egyre kevésbé irányult rá a figyelem, ez megmutatkozott abban is, hogy egyre kevesebb helyre hívták, pénze és megbecsülése pedig egyre csak fogyott. Szar ügy. Ezeknél az alapjövedelem sem szempont, amikor a halál mellett teszik le a voksuk. Akik nagylábon éltek hosszú évekig, és úgy érezhették, övék a világ, ez a fajta minimális biztonságérzet nem osztott meg szorzott. Teljesen más az értékrend. Aztán nagyon sok nő, szintén pláne prostituáltak és művészek, keményen elkezdtek drogozni.


Az adataidat nem adjuk ki harmadik félnek. Arra használjuk, hogy könnyebben értesíthessünk a jövőben az újdonságainkról, ingyenes történetekről, novellákról, regényekről, akciókról, bejegyzésekről.ÁSZF.