Akció!

Tőlem NEM szabadulhatsz

 

200 Ft 100 Ft

Phosphor és a király parancsa

Boldog, elégedett, ünnepi hangulat áradt szét a völgyben, miközben a nép önfeledten mulatott. Messze hangzott az énekszó, dübörögtek a táncot járó lábak, forgott, pergett a nép. Határtalan jókedv sugárzott az arcokról, mindenki ünnepelt, mindenki boldog volt, hisz visszatért a királyuk. Már oly sok esztendő telt el azóta a végzetes nap óta, amikor azt hitték, elvesztették őt. Mindenki más biztos volt halálában, de a nép nem adta fel a reményt. Elleneik azt hitték, ha végeznek a királlyal, megsemmisül a nép, ám nem így történt.

Leírás

Boldog, elégedett, ünnepi hangulat áradt szét a völgyben, miközben a nép önfeledten mulatott. Messze hangzott az énekszó, dübörögtek a táncot járó lábak, forgott, pergett a nép. Határtalan jókedv sugárzott az arcokról, mindenki ünnepelt, mindenki boldog volt, hisz visszatért a királyuk. Már oly sok esztendő telt el azóta a végzetes nap óta, amikor azt hitték, elvesztették őt. Mindenki más biztos volt halálában, de a nép nem adta fel a reményt. Elleneik azt hitték, ha végeznek a királlyal, megsemmisül a nép, ám nem így történt. A mélységi árnyak tisztelték és szerették királyukat annyira, hogy megőrizték birodalmát olyannak, amilyennek egyszer régen még ő álmodta meg. És most, ismét itt volt közöttük. Nem csoda tehát, hogy mindenki boldogan ünnepelte visszatértét.

Mindenki arcáról boldogság sugárzott, mindenki mosolygott, nevetett, mindenkit magával ragadott az ünnepi jókedv, kivéve egy valakit. Ő csak komoly arccal, szigorú tekintettel pásztázta a népet. Nem tudott boldog lenni, nem tudott örülni. Nem mintha nem akarta volna a király visszatértét, hisz maga is küzdött ezért.