Akció!

Litván éj

 

400 Ft 190 Ft

Valahol a litván határ előtt. Éjjeli 11 óra 24 perc.
Fáztam. Éhség és fáradtság gyötört. Csak álltam ott a sötétben, a szinte teljesen elhagyatott benzinkúton, mögöttem végtelennek tűnő sorban vánszorogtak a kamionok sötét tömegei a határ felé, s néztem társamat. Sehogy se tudtam, mit tegyek. Neki mihamarabb Varsóba kellett érnie, én azonban fáradt és álmos voltam már, nagyon.

Leírás

Valahol a litván határ előtt. Éjjeli 11 óra 24 perc.

Fáztam. Éhség és fáradtság gyötört. Csak álltam ott a sötétben, a szinte teljesen elhagyatott benzinkúton, mögöttem végtelennek tűnő sorban vánszorogtak a kamionok sötét tömegei a határ felé, s néztem társamat. Sehogy se tudtam, mit tegyek. Neki mihamarabb Varsóba kellett érnie, én azonban fáradt és álmos voltam már, nagyon. Valószínűleg ő is, de nekem, vele ellentétben nem volt miért sietnem. Tudtam, jobb lenne szétválasztani útjainkat, de féltem egyedül maradni több ezer mérföldnyire otthonomtól. Vajon mi lenne velem akkor? Hazatalálnék-e épségben? Egyáltalán túlélném-e? Tudtam, éreztem, jobb, ha hagynám egyedül továbbmenni, mégsem tettem semmit. Csak álltam és néztem, amint sorra odamegy a benzinkútra érkező kocsikhoz, remélvén, valamelyikhez be tudunk kéredzkedni. Elég ritkán tért be egy-egy. Nekem is stoppolnom kellett volna, de már nem maradt kedvem az élethez se.

   A benzinkút mögött egy kerítés húzódott. Azon túl egy sötétlő rét futott fel egy dombra. A szélen fák komor árnyai sötétlettek. Jó lett volna felverni a sátram, de féltem. Féltem kimondani az elköszönő szót. Aztán hirtelen mégis megtettem.

      Hátrébb, a kerítés mellett egy kamion árnya lapult a sötétben. Vezetőüléséből egy férfi tekintete követte, amint áthajítom nagy hátizsákomat a korláton, majd megkísérlek utána mászni, át, a nedves fűbe. Tudtam, hogy figyel, de nem izgatott. Arra gondoltam, vajon érdekel-e bárkit, hogy mi történik velem abban a percben. „Ugyan kinek jutnék eszébe ilyenkor, késő éjszaka? Azt se sejti senki, hogy éppen merre járok.” – töprengtem, miközben átmásztam a rideg kerítésen. – „Igen. Senki nem sejti, hogy egy litván benzinkút mögött csetlek-botlok éjjel, amikor mindenki, aki csak teheti a Földteke eme oldalán az igazak álmát alussza. Páran tudták csak, hogy útra keltem. Legtöbbjük számomra teljesen ismeretlen, idegen volt csupán az internetről.