Vélemények
Mandy Kristóf
"Megkedveltem az egymásra épülő fantasztikus írásaidat, kalandregényeidet. Ezek a történetek egymást kiegészítik, egymás folytatásai, de külön is élvezhető írások. Szeretek beszélgetni hőseidről, kitalálgatni mi lesz velük. Helyszíneid érdekesek, változatosak."
/B. Mária/
"Az Yperpérán legendája nem egy könyv – egy világ. Imádom, hogy nem kell elbúcsúzni a karakterektől, mert újra és újra felbukkannak, más szemszögből, más korszakban. Még a mellékszereplők is életre kelnek bennem."
/J. Lilla/
"Amit Mandy Kristóf csinál, az több mint írás: ez egy saját mitológia. Angyalok, démonok, görög istenek, lidércek, és mégis minden emberi marad. Olyan volt, mintha ezer éven át utaznék – és közben végig magamat keresném. És még nincs vége..."
/T. Gergő/
„A történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem gondolkodásra is késztetnek. A jóság nem mindig fehér ruhás, és a gonosz sem mindig fekete. Ez a világ árnyalatokban gondolkodik, és ez nagyon frissítő.”
/F. Anikó/
"Nagyon jók, a részletek izgalmasak, mindig történik valami váratlan. Nagyon szépen összeszedted a részleteket, minden van benne, barátság, hűség, szerelem… lehet sorolni. Nagyon jó, ahogy mindenből van benne hirtelen ennyit tudtam írni gratulálok."
/S. Jánosné/
"Az írásaid, izgalmasak, fordulatosak, meglepőek, elgondolkodtatóak, igazi kikapcsolódást jelentenek egy-egy nehéz nap után. Köszönöm, hogy olvashatlak. "
/Sz. Zsóka/
"Jók, meglepő nem mindennapi történetek, izgalmas sokszor meglepő fordulatos. Elrepít minket egy olyan világban ami számomra elképesztő, nem beszélve a külsejükről."
/N. Anna/
"Phosphor nem hős. Nem akar az lenni. És épp ettől válik azzá és mindannyiónk kedvencévé. Minden nap várom az újabb regényt. Blue heart fantasy? Igen. Most már tudom, mit jelent."
/K. Zsófia/
"A világ építése zseniális. A félholt karakterek, a visszahozottak – fájdalmasan gyönyörűek. Minden oldal után úgy éreztem, mintha egy elveszett mítosz darabjait raknám össze. Több ilyet, kérlek."
/T. Ágnes/
"Phosphor blöfföl és klassz a stílusa, ahogy mindig rávilágít az igazságra. Ez a történet nem csak róla szólt, hanem rólam is. A gyengeségeinkről, meg arról, hogyan lehet azokból erő."
/F. Tamás/
"Az a fajta fantasy, amit nem lehet simán letenni. Nem csupán harcok és mágia van benne, hanem valami mély, finom, érzelmi réteg, amit a legtöbb könyv kihagy. Phosphor kék szíve sokkal tovább dobog bennem, mint ameddig az utolsó fejezet tart."
/L. Ildikó/
„A félholtakat sosem fogom elfelejteni. Van valami mélységes szépség abban, hogy valaki nem lehet már teljesen élő – mégis elég erős ahhoz, hogy másokon segítsen. Végre nem agyatlanok a zombik. 🙂 "
/M. Szilvia/
„Az első oldaltól az utolsóig úgy éreztem, hogy egy olyan világba léptem, ahol minden ismerős – és mégis idegen. A karakterek valóságosak, a szöveg szinte lélegzik. Különösen Phosphor ragadott meg: nem is tudom eldönteni, hogy a vérében, a tekintetében vagy a beszólásaiban van az igazi mágia.”
/P. Ivett/
„Jól felépített, nagyívű és saját világot teremtettél meg, melyben a kalandtól, a krimitől az utazásokon át a szerelmi szál is képviseli magát, mindemellett az örök emberi értékek is megjelennek.”
/C. Erzsébet/
"Azért szeretem az írásaidat, mert fordulatosak, kidolgozottak, „mozifilm-szerűek”. A szereplők, az események és a helyszínek is aprólékosan megrajzoltak. Logikusak, nincs bennük önellentmondás. Amit a legjobban respektálok, hogy megpróbálod az olvasóidnak azt az értékrendet közvetíteni, hogy mindenkit a tettei és ne a róla hallottak alapján ítéljenek meg."
/Cs. Erika/
„Engem a visszahozottak története rengetett meg. Mert mindenki volt már kicsit halott belül – és ez a könyv megmutatta, hogy onnan is van visszaút. Nem tökéletesen, de valahogyan. És ez épp elég.”
/T. Andor/
"Nem szeretem! Nem is értem, hogy miért nem hagyom abba az olvasást. Ugyan minek várom a folytatást? Miért nem veszem észre olvasás közben a valódi világot? Miért hiszem, hogy ott vagyok a történetben? Miért érdekel a következő mondat? Miért is hiszem, hogy én vagyok a szereplő?! Miért nem látom már a betűket , csak látom a vidéket, még a por szutykos szaga is facsarja az orromat! Átjár a düh, mikor bosszantó dolog történik. Fáj, mikor kiserken a vérem, vagy megtépnek, megütnek. Kattog a gondolatom, hogyan mentsem magam… Görgetek… falom a sorokat, néha öntudatlanul."
/Vadócz Józsefné Hegedűs Hajnalka/