4 fantasy történet + bónusz
- Pokoli találkozás (kisregény – a világ kezdete)
- Múltjuk titkai (karakterközpontú novella)
- Csókok és ízek 1–3 (romantikus spin-off minisorozat)
- Első olvasóim (novella – vicces kaland)
- Exkluzív világösszefoglaló
Csak 1.970Ft
Letölthető azonnal.
💬 Olvasói vélemények
"Imádom, hogy nem kell elbúcsúzni a karakterektől, mert újra és újra felbukkannak..."
– J. Lilla –
"Amit Mandy Kristóf csinál, az több mint írás: ez egy saját mitológia..."
– T. Gergő –
"Azért szeretem az írásaidat, mert fordulatosak, „mozifilm-szerűek”.
– Cs. Erika –
⚡ Rendeld meg most!
A Hádész-univerzum első kapuja most nyílik meg előtted – kezdj el olvasni még ma!
Biztonságos fizetés Stripe-pal
A vásárlás egyszerű és gyors. Add meg adataidat, fizess biztonságosan bankkártyával és az e-könyvet azonnal megkapod emailben! (Áfa: 0%)
Bankkártyás fizetési szolgáltatónk: A Stripe elektronikuspénz-kibocsátó intézmény. Tevékenységét a Magyar Nemzeti Bank engedélyével végzi a 2009/110/EK Elektronikus Pénzről szóló EU direktívának megfelelően.
Csendben surrantunk a rengetegben. Hazafelé igyekeztünk éles tőrrel a kezünkben, felkészülten a vadak esetleges támadására. Annak ellenére, hogy én is éppoly szigorú nevelésben és kiképzésben részesültem, lány létemre, mint népünk fiai, mégis félelem borzongatott. Társaim a teljes sötétség ellenére is viszonylag jól láthattak, hála kiválóan táguló pupilláiknak, mely jellemzője volt minden demiurgnak. Én, sajnos kissé más voltam, mint ők. Közéjük tartoztam ugyan, de mutánsnak születtem. Szerencsére nem vetettek prédájául a vadaknak, csak mert a hajam színe világos volt, mint a kén, tekintetem pedig élénkkék, mint a zafír és pupillám se nyílt oly tágra, mint a többieké. Az erdő mélyének sötétjében így épphogy csak láttam valamennyire. Ráadásként a bőröm is halvány volt és a fejemen se nőttek ki a szarvak. Mindennek ellenére a gúnyos megjegyzések, csúfolódások, megvető pillantások nem kezdhették ki határtalan jókedvemet és az életbe vetett bizakodásom, hiszen örültem annak, hogy egyáltalán élek. Váratlanul fájdalmas kiáltás zökkentett ki gondolataimból. Valaki veszélybe került.
Tétovázás nélkül iramodtunk neki az ismétlődő kiáltások felé, melyeket dühödt, acsargó morgás kísért a távolban. Még pár pillanat és már ott is voltunk. Bátyám a futás lendületével már előre is vetette magát és a következő pillanatban a földön hempergett, harcolva valami nagy rémmel. Én mindeközben a cserjék közt elbotoltam valamiben és elvágódtam a talajon. Egy testre zuhantam. Felemeltem fejem és szembe találtam magam a legalattomosabb lények egyikével, egy yiper-rel. Rávicsorogtam, bár nem rendelkeztem oly félelmetes fogsorral, mint demiurg testvéreim. A yiper nagyot rebbenve rémült sikolyt hallatott, majd elszáguldott. A hangra megmozdult alattam a holtnak hitt test. Sietve vettem elő tűzszerszámaim. A fellobbanó fényben megdobbant a szívem. A férfi haja éppoly élénk színű volt, mint az enyém.
Váratlanul reám emelte tekintetét. Ajkairól suttogva szálltak fel a könyörgő szavak, miközben a tőröm felé nyúlt. A halálért könyörgött.
– Szászpárákálo…! – suttogta esengve.
– Nem! – tiltakoztam – Nem fog meghalni! Nem engedem! Itt van már közel a falunk. Tartson ki! Csak még egy kicsit!
Aztán még pár pillanat, lélegzete elakadt, zafír tekintete tágra nyílt, kénfürtű feje oldalra hanyatlott. Nem mozdult többé.
– Már vége. Mennünk kell, mielőtt még többen jönnek! – szólt a bátyám.
– A múltkor megígértétek, hogy lehet egy kívánságom.
– Na jó! – adta meg magát erre – Hozom, csak siessünk!
Így értünk ki rohanva a rengetegből, véresen, megszaggatva. Előttünk terült el az a tisztás, mely törzsünk otthona volt. Népünk odalent élt, rettegett a mélyben.
– Futnunk kell, ha élve be akarunk ugrani valamelyik üregbe, tehát jobb, ha itt ássátok el.
Nem túl óvatosan a földre hajították a testet. Az idegen erre magához tért és felkiáltott.
– Ide fogja hívni a vadakat! Futnunk kell, ha élni akarunk! – és már futottunk is.
Így történt meg, hogy hamarosan mind biztonságban lehettünk a felszín alatt.
– Ez meg miféle szerzet? – kérdezte vén vezérünk odalépve és lábával belerúgott az idegenbe. – Kár, hogy nincs rajta túl sok hús, de egy ideig megteszi.
– Nem azért, hoztam, hogy megegyük.
– Akkor minek? – lepődött meg.
– Segítenünk kéne rajta!
– Segíteni? És rajtunk ki segít?
– Ha túléli, mindig vállalom az utat a rengetegbe. Most se kevés élelmet hoztam – feleltem elszántan. Nem tudtam, ki ő, honnan jött, de egyet biztosan éreztem: nem hagyhatom meghalni. Ha ő is olyan, mint én, talán nem vagyok egyedül. És ha ezért az egész világgal szembe kell mennem – hát legyen.
Akkor még nem tudtam, hogy egy legendát hozok vissza az életbe, mert ő nem más, mint Hádész, az alvilág leendő királya.
Nem sokkal később azonban, váratlanul, mintha az ég szakadt volna reánk, lezuhant közénk egy különös lény, amilyet még soha nem láttam – veszélyes, kiismerhetetlen és végzetesen vonzó. Attól a pillanattól kezdve már nemcsak az életem volt veszélyben ezen a pokoli világon.
Hanem a szívem is.